Egy fiatal nő elvesztette mindkét kezét, ilyenkor miért nem tüntetnek? – kérdezte tőlem egy barátom. A közalkalmazottaknak szervezett Adaptív védelem nevű kiképzésen felrobbant gránát egy kormánytisztviselő egész eddigi életét tépte ketté, és megsérült a kiképző katona is. Ha a Pride betiltása miatt utcára vonulnak az emberek, akkor szerinte emiatt is az utcán kellene lenniük, felelősségre vonást követelve. Azt kérdezte, nem kellene-e lemondania a honvédelmi miniszternek – más országokban ennél kevesebbért is távoznak az illetékes elöljárók. Azt feleltem, jelenleg nem tudom megmondani, hogy mennyiben visel politikai felelősséget a honvédelmi miniszter ezért a balesetért. A vizsgálat ugyanis még nem zárult le, és nagy kérdés, hogy mennyire lesz átlátható. A kormánytisztviselőket minden esetre célzottan, szervezetten, munkaidőben hívták a kiképzésre. Ez mindenképpen nagyobb felelősséget jelent, mint ha egyénileg jelentkeztek volna. Azért pedig már most biztosan felelősséggel tartozik a kormány és a honvédelmi miniszter, ahogy ezt az ügyet kezelték.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter megszólalásait látva az lehet a benyomásunk: mindent megtesz, hogy a helyzet jobban nézzen ki. De talán éppen ettől néz ki egyre kevésbé jól. Egyik, a balesetről szóló Facebook-bejegyzését utóbb vietnámi profilok lájkjai borítottak el, egy másik bejegyzésben pedig azt hangsúlyozta, hogy eddig problémamentes volt a kiképzés, miközben a mérleg másik serpenyőjében egy kettétört fiatal élet van. Rosszul néz ki egy ilyen helyzetben az ilyenfajta mérlegelés, és még rosszabb, hogy mentegetőzésnek tűnik. A miniszter támogatásáról biztosította a sérülteket, ami helyes. De egy miniszter elsősorban vezető. Nem elég, ha támogat, valamilyen formában felelősséget is kell vállalnia. Ilyen tartalmú nyilatkozatot azonban máig sem hallottunk tőle. Eleve rossz előjel volt, hogy a baleset után, de már másnap – feltehetően alapos egyeztetéseket követően – a Honvédség úgy kezdte a kommunikációt, hogy a sérült saját felelősségre vett részt a gyakorlaton. A honvédelmi miniszter nem vett részt ezen a sajtótájékoztatón, és később sem állt nyilvánosság elé.
A felelősség kérdését Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter árnyalta napokkal később a kormányinfón: úgy fogalmazott, hogy munkahelyi balesetről van szó. Munkahelyi balesetről akkor beszélhetünk, ha a munkáltató elismeri a felelősségét. Vagyis Gulyás Gergely elismerte a balesetért viselt (munkajogi, kártérítési) felelősséget, de kinek a nevében? A kormányéban, amelynek a kormánytisztviselő az alkalmazottja? Vagy csak a saját nevében? Ugyanis a sérült a Miniszterelnökségen dolgozott, ahol a munkáltatói jogokat a kormány nevében Gulyás Gergely gyakorolja.
Mióta nemrég Sulyok Tamás köztársasági elnöktől egy huszárvágással elhatárolódott a saját hivatala, még nehezebb megállapítani, hogy ki kinek a nevében beszél a NER-univerzumban. Gulyás a politikai felelősség megállapítását sem zárta ki. Vajon ezt kinek a nevében mondta? Egy – bármilyen – felelősségvállalásról szóló bejelentésnek minden esetre inkább a honvédelmi miniszternél lett volna helye, nem a kancelláriaminiszternél, és nem is általában a kormánynál. Politikai szempontból is, miután a tragédiát óhatatlanul megszenvedi a honvédelmi ágazat imázsa. Sajnos még akkor is, ha a tragédiához vezető úton minden érintett a lehető legnagyobb gondossággal járt el. De különösen akkor, ha nem.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
