
Az elmúlt napokban lapok sokasága számolt be arról az állítólagos hírről, hogy „kínosra sikerült Szabados Ági könyvfesztiválos szereplése”. A Könyves Magazin figyelme persze még nem meglepő, és az irodalmi portálnak a szubjektív értékeléshez is minden joga megvan, főleg, hogy ők átfogó cikket közöltek az eseményről. Ezt követően azonban sorra kezdték a Szabadosra vonatkozó, a cikkben nem kiemelt részt átvenni olyanok, mint a HVG.hu, a 24.hu, majd később a Szeretlek Magyarország, a Mandiner és a Magyar Nemzet.
Mindezek alapján feltételezhetnénk, hogy a Libertine könyvesboltlánc tulajdonosa, aki az RTL-en is műsort vezet, valami rendkívül kellemetlen dolgot művelt. Bizonyára olyasvalamit, amin a közönség is megütközött, és ami teljesen méltatlan volt a Könyvfesztivál szellemiségéhez. Ehhez képest miről van szó? Szabados állítólag „túl hosszan” dicsérte a Nincs Időm Olvasni Kihívást (NIOK), viszont túl kevés szót vesztegetett a díszvendég John Scalzira. A HVG.hu még hozzátette azt is, hogy mindez egybevág egy reddites véleménnyel (!!), amely szerint Szabados leginkább csak arról beszélt, hogy az olvasásnak fel kell vennie a harcot a TikTokkal és a Netflixszel szemben. Ez botrány! Ez túlmegy minden határon!
A könyvesbolt-tulajdonos kénytelen volt ezek után bocsánatot is kérni, habár erre semmi szükség nem lett volna. Nemcsak én gondolom így. John Scalzi ugyanis hosszú írást tett közzé Szabados védelmében, megjegyezve, hogy teljesen egyetértett a bevezetőben elhangzottakkal. Szabados ráadásul bőven tett korábban a Scalzi-művek népszerűsítéséért, az ilyesminek sosem egy könyvbemutatós laudáció lesz a fő terepe.
A szomorú helyzet tehát az, hogy a Könyvfesztivált és Scalzit nem Szabados Ági, hanem a Könyves Magazin véleményét habosító portálok hozták kínos helyzetbe. Pedig lenne értelme arról beszélnünk, mennyi szó esik ma irodalomról a nyilvánosságban. De ezen a téren is inkább a közéleti lapoknak lenne több tennivalójuk, nem pedig Szabados Áginak. Érdemes lenne végiggondolni azt is, mitől számít valami hírnek, illetve hogy milyen nehéz helyzetbe lehet hozni azt, akit hasonlóképp kipécéz a sajtó. Olyasvalakit, aki ráadásul sokat tesz a hatalom által betámadott könyvek terjesztéséért, és általában is fontos kultúrmissziót teljesít az olvasás népszerűsítésével. (Előbbi miatt persze a kormánypárti rácsatlakozás nem meglepő.) Az újságírás hatalom is. Még ha egy könyvfesztiválos laudációban el is billennek az arányok, az sem számítana olyan súlyú közügynek, hogy a teljes sajtó ezzel kellene foglalkozzon. Érdemes lenne inkább valóban többet írni a könyvekről.