Túlzás nélkül korszakos jelentőségű interjút adott Ábel Attila a Népszavának. Csepel fideszes alpolgármestere olyanokat árul el, amiket persze látni szabad szemel is, jelesül, hogy valami irgalmatlan nagy összefeszülés van a XXI. kerületi kormánypárti alapszervezetek és a XXI. századi magyarság legnagyobb trash-gasztro-influenszere, Németh Szilárd között. Nem egyedi jelenség ez a nemzeti együttműködés rendszerében, számos helyen robbant ki belviszály az Orbán-pártok soraiban az elmúlt időszakban; sokszor volt ezeknek a történeteknek az a vége, hogy jelen korszakunk névadója kénytelen volt magához rendelni a perlekedő feleket, hogy jó családfőként tegyen rendet közöttük.
És nem egyedi jelenség ez a történelmünkben sem: a kádári, egypárti világban is épp így rendeződtek a konfliktusok. Füstös szobákban, nehéz, nikotinszagú bársonyfüggönyök mögé bújva, nagyon nagy prikézsia esetén az Első Titkár végső döntését bevárva. Hogy ezek a késő nyolcvanas éveket idéző, enyhén pártállami viszonyaink mostanság úgy alakultak ki, hogy közben aranyesőként két Marshall-csomagnyi euromanna hullott ránk, az ugyan minimum hungarikum-gyanús, de most mellékes.
Az igazán fontos része ennek az interjúnak, hogy végre eljutottunk oda, hogy egy elkötelezett fideszes mondja ki a kormánypártok legfőbb működési elvét. Azt, amit nem fogunk látni, és amit soha nem fog a miniszterelnök pontokba szedve felolvasni az illiberális internacionálé inceljeinek. Németh Szilárd valamiféle láthatatlan és élő alkotmányról hadovált Ábel szerint, ami felülírja Magyarország írott Alaptörvényét is. Sam Peckinpah klasszikusában, a Konvojban így fogalmazta meg ezt a gondolatot a Gumikacsa, a film főhőse: „szarok rád és szarok a törvényedre”. Alighanem az alpolgármester is érzi, hogy mennyire ciki ez, mert hát így aztán nem sok minden különbözteti meg a narancspárt pacalkirályát az Országgyűlést törvénytelennek tartó, ősellenség (?) Demokratikus Koalíciótól.
Egyetlen kérdésem lenne már csupán. Ha az illegitim kabinet felemlegetésekor a DK-sokba Kövér László belefojtja a szót; ha a polgári engedetlenséget kilátásba helyező pedagógusoknál Pintér Sándor meglóbálja a gumibotját; akkor mégis mi vár a csepeli zugalkotmányozóra? Tudjuk jól, elvégre ebben a térkő-bemutatóval kombinált kolbászfesztiválban élünk már tizenkettedik éve: legközelebb neki kell majd a beleket mosnia, ha disznóvágás lesz Hatvanpusztán.
