
Két autóra is én szoktam fizetni az autópályadíjat, mindkettő épp eleget jár vidékre és a környező országokba ahhoz, hogy megérje kiváltani az éves matricát.
Január végén úgy alakult, hogy mindkét autó úton volt a váltás napjaiban (a tavalyi engedélyek érvényessége január 31-én, éjfélkor járt le), ezért jelentős összeget, 118 420 forintot terveztem (dehogy terveztem, inkább voltam kénytelen) otthagyni a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgátlató ZRT számláján. Mellékszál, de azért megjegyzem: az élhetetlen, és autópályákkal is nyilvánvaló módon alig ellátott Ausztriában olcsóbb az éves matrica. Ott 103.80 euró, ellentétben a mi 59 210 forintunkal, ami aktuális árfolyamon 145 euró, mindez a legendásan magas magyar bérviszonyok között. És akkor nem beszéltünk Németországról, ahol (Schmidt Máriától hallottam) nemcsak wifi, de autópályadíj sincs a személygépkocsikra.
Visszatérve a vásárlásra, a huszonegyedik század embere balga módon úgy véli, ez ma már egyszerű feladat: előveszi a bankkártyát, kitölti a kitöltendőket és máris van megújított matricája. Az erős és büszke Magyarországon (mely, mint meg is énekelték, előre megy, nem hátra), ez nekem három napba és sok órás bosszúságba került, kis csavarral a végén, de ne ugorjunk ennyire előre.
Szóval még balgább módon úgy gondoltam, egyszerre veszem meg a kettőt: a fiókomban ugyanis mindkét jármű regisztrálva van. Miután ellenőriztem, hogy van elég pénz a számlámon, megadtam a bankkártyám adatait és megnyomtam a mágikus „fizetés” gombot. Könyvelés alatt – jött a jelzés, majd órák múlva kaptam egy levelet: tranzakció elutasítva.
Január 30-án és 31-én az ébren töltött óráim jelentős részét az tette ki, hogy különböző bankkártyákról különböző kombinációkban (hol egyik, hol másik autóra, vagy éppen egyszerre kettőre) próbáltam éves matricát venni, sikertelenül. Utolsó kisérletként a párom bankkártyájával is megpróbálkoztam. Az első nekifutás neki is „könyvelés alatt” eredményt hozott, de a bankjából nem vonták le a pénzt, a másodikra viszont sikerült megvenni az egyik autóra a matricát.
Gyorsan leellenőriztem az online adatbázisban, hogy tényleg van-e érvényes matricánk, és némi döbbenettel láttam, hogy van, de mindjárt kettő: időközben befuthatott a „könyvelés alatt” lévő tétel is. Ezek szerint bár hamarosan embert fogunk küldeni az űrbe, azt valahogy nem sikerült megugorni, hogy legalább ne lehessen kétszer megvenni ugyanarra az autóra az éves matricát.
E tapasztalat után nem mertem a másik autóra próbálkozni, inkább írtam egy panaszlevelet az Útdíjfiizetőnek, leírva, hogy jártam. Azt kértem, mivel egy autóval viszonylag nehéz egyszerre kétszer használni az autópályát, a fölösleges matricát írják át a másik autóra. Három napja ment el a levél, de azóta sem volt idejük válaszolni.
El kellett indulnom Szerbiába (az indulás napján még érvényes volt a matricám) azzal a csalfa reménnyel, hogy mire haza kell jönnöm, átírják a nyilvánvalóan téves (és nem az én hibámból) vásárlást a másik autóra. Február másodikán jöttem haza, és hiába ellenőriztem a rendszerben a másik rendszámot, nem volt rajta érvényes engedély. Nem tehettem mást: Röszkénél a benzinkúton vettem egy újabb éves matricát. Most immár van három, két autóra.
Ügyes.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.