Nem vagyok gyanakvó természet, egyesek (tévesen) naivnak is tartanak, így hát szombaton az első adandó alkalommal kitöltöttem a népszámlálási kérdőívet. A kötelező gyakorlatot letudva bejelentkeztem a nyereményre is (úgy látszik, hiába), nálam még a rendszer sem omlott össze.
Bevallom, a kérdéseket olvasva nem szólalt meg bennem a vészcsengő, pedig előzőleg hallottam az azokkal kapcsolatos kritikus, nem egyszer felháborodott véleményeket. Persze ha rajtam múlik, mást és máshogy is megkérdezek magunktól, de a tízmillió futball- és járványszakértő országa után mégsem lehetünk a tízmillió (pontosabban: kevesebb, mint 9,7 millió) statisztikusé is.
Nem éreztem úgy, hogy a válaszokkal olyan információkat osztok meg magamról, amelyekkel a hatalom a káromra visszaélhet; a nem kötelezően megválaszolandó kérdéseket sem ugrottam át. Nem vagyok sem paranoiás, sem ostoba: nem kell ahhoz még kormánykritikus újságírónak sem lenni, hogy az orbáni (párt)állam bármely, a kérdőívben szereplő információt megszerezzen rólunk. Ennél jóval többre is képes például a kormány(fő) Pegasusa.
Már önmagában az a tény, hogy sokaknak egy ilyen kérdőívről a visszaélés lehetősége jut az eszébe, bizonyítja, hogy Magyarországon hiányzik a közbizalomnak az a minimális foka, amely élhetővé tesz egy társadalmat, amely nélkül nem beszélhetünk polgári, civil társadalomról, egyáltalán: egészséges nemzetről. Ahol egy népszámláláson való részvétel természetes, senkinek sincs hátsó gondolata, így nem is szükséges büntetéssel fenyegetni a vonakodókat.
Függetlenül a kérdőív tartalmától, Magyarország ma nem ilyen hely. Maga a teljhatalmú ura nyilatkozta, hogy az intézményeknél többre tartja az erős vezetőket. Csakhogy az intézmények, másként mondva: a fékek és ellensúlyok azok, amelyek a joguralmat garantálva védelmet nyújtanak az állampolgárnak a mindenkori végrehajtó hatalom visszaéléseivel szemben. Ma nálunk független intézményeket emlegetni olcsó fideszes trükk: ezen szervezetek élén a miniszterelnökhöz így vagy úgy kötődő vezetők állnak. A statisztikai hivatal is számos esetben próbál úgy ügyeskedni, hogy a valóságról rózsaszín, a hatalomnak kedves képet fessen. Ahol a vezető akarata erősebb lehet az intézményi garanciáknál, ahol az állam intézményei kényszeresen titkolóznak, cserébe roppant kíváncsiak, ott minden oka megvan az állampolgárnak a bizalmatlanságra.
Több millió magyar friss és kellemetlen emléke, amikor az oltási regisztrációkor megadott levelezési címét elárasztották a kormánypropaganda közleményei. Ha ártani nem is fog a Fidesz-kormány a népszámlálási kérdőívet jogkövető módon kitöltőknek, visszaélni bármikor bármivel visszaélhet. A korlátlan hatalomnak egyszerűen ilyen a természete.
