Nézd, Andi, vasbetonkarkötő!
Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Mészáros Lőrinc, a Puskás Akadémia elnöke (k) a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Aréna nyitóünnepségén 2014. április 21-én (Fotó: MTI/Beliczay László)

Mészáros Lőrinc finoman szólva sem a szavak embere. Ám ettől még jó, ha vele kapcsolatban is alkalmazzuk az egyes számú, örök és egyetlen Orbán-törvényt, vagyis sose azt nézzük, hogy mit mond, hanem azt figyeljük, mit tesz. Így járt el a Szabad Európa is, ahol sorra jelennek meg azok az anyagok, amik arról számolnak be, hogy a mindannyiunk örömére – és mindannyiunk pénzéből – meggazdagodott gázszerelő cégei mit is csinálnak. Pontosabban: mi mindent nem csinálnak.

Például nem fizetik ki az alvállalkozókat. Pedig a kormánypárti oldalon az az egyik leggyakrabban hangoztatott érv Mészárossal kapcsolatban, hogy a globálgyurcsányista multikkal szemben ők aztán tenyerükön hordozzák a népben és nemzetben gondolkozó kisvállalkozókat. Hát, a cikk nincs helyreigazítva, vagyis egy mítosszal kevesebb.

Aztán itt egy másik írás, amiben arról olvashatunk, hogy a vasútfelújításoknál finoman szólva sem a minőséget helyezte a munkálatok középpontjába a nagyvállalkozó egyik cége. Ez pedig cáfolja azt a narancslegendát, miszerint az a legfőbb oka, hogy ezeket a megbízásokat szinte kizárólag Mészáros cégei nyerik el, mert egyedül ezeknek a vállalatoknak van megfelelő rutinja, szaktudása és felszerelése hozzá. Nos, olyan aknákat építeni, amiből – hogy, hogy nem – kimarad a vas a vasbetonból, alighanem bárki tud, nemcsak nemzetünk nagyon nagy tőkése. Viszont lehet, hogy hamarosan feltűnik majd a vonatkozó csuklókon a luxusóra mellett a vasbetonkarkötő is.

És ha már vasút és Mészáros, ott van a Magyar Hang által végigkövetett igen bizarr folyamat is, amelynek mintha az egyik szála egy brazil szappanoperából lenne ismerős, a másiknak viszont már a cégbírósági iratokban van nyoma. Ez ugye Homlok Zsolt és Mészáros Lőrinc lányának megromlott házassága és ennek a vélhető – negatív - hatása némely vasútfelújításra. A viszályszál persze nem csak a kétes minőségű latin sorozatokban van jelen, hanem bizony a mi történelmünkben is. Persze ez számos korrupciós ügyre igaz, a legtöbb oknyomozó kolléga cikkét olvasva sokszor jut eszembe Cieger András zseniális könyve, a Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán. Ha kicseréljük a neveket és az évszámokat, a panama helyett pedig m a mutyi szót használjuk, akkor abszolút kortárs műként olvashatjuk a 19. századi eseményeket és pénzmozgásokat bemutató kötetet.

És ebben nem csak az a borzalmas, hogy körülbelül 150 évünk lett volna meghaladni ezeket az urambátyám viszonyokat, hanem az is, hogy biztos vagyok benne, az akkoriban nagy nehezen elkészült pályákon messze nem késtek annyit a vonatok, mint mostanában.