A Magyar Tudományos Akadémia megengedhetetlen módon politizál, mert egyes tagjainak véleménye volt a miniszterelnök március 15-i „poloskázós” beszédéről, véli Schmidt Mária. Az fel sem merül a gyakorta politizáló történészben, hogy az inkriminált beszéd nem válik a kormányfő dicsőségére. Hova vezetne ez? A Magyar Jogászgyűlés is politizál, mert egy előadónak véleménye volt a Kúria működéséről, véli Varga Zs. András, a Kúria elnöke, aki a Kúriát érintő kritikus megjegyzések hallatán elhagyta a rendezvényt.
Kettejükben nem csak az a közös, hogy égnek áll a hajuk bármiféle ellenvélemény hallatán, hanem az is, hogy gyakorlatilag minden lehetőséget megkaptak a saját pályájukon, amit csak megkapni lehetséges. A Schmidt Mária nevével fémjelzett intézetekhez és projektekhez rendületlenül áramlik a pénz, a Kúria szerepe az ítélkezésben egyre nő, a Parlament pedig még törvényt is módosított, hogy Varga Zs. András ebbe a pozícióba kerülhessen. Mi lehet az a lehetőség, amit a fenti két szereplő megkaphatott volna, de nem kapott meg?
Elég idejük volt megbarátkozni azzal a ténnyel is, hogy a magyar társadalom jelentős részének másfél évtized után is a Fidesz ténykedésétől áll égnek a haja, és ez az ő szakmáikban sincs másképp, sőt. Fenyegetések, forráselvonások, rajtaütésszerű reformok, mellőzés, kipellengérezés, ígérgetés, vállveregetés, kitüntetés, egyéb, rejtélyes utakon történő pacifikálás – mindez a sok eszköz még másfél évtized alatt sem vezetett arra az üdvös eredményre, hogy megszűnjön minden, a Fidesz érdekétől és politikai szándékától akár csak fél fokkal is eltérő álláspont. Egyeseknek van még szakmai meggyőződése, ami eltérhet ettől a politikai agendától. Mások pedig szűk értelemben vett politikai véleményüket is vállalják, még ha az sokszor nem is olyan markáns, mint Schmidt Máriáé.
Különösen pikáns politizálással vádolni a közügyekről véleményt nyilvánítókat akkor, amikor gyakorlatilag egy, a társadalmi és szakmai élet egyre nagyobb részét leuraló állampárt uralma alatt élünk, amely a politikai szempontokon túl más mércét alig ismer. Szerencse, hogy még véletlenül sem hallgattatnák el azokat, akik nem értenek velük egyet. Csak éppenséggel jó lenne, ha mindenki magában tartaná az egyet nem értését, mert ha az illető ezt hangosan ki találja mondani, akár csak egyszer is az életben, akkor aztán felkerül a csizma az asztalra, elsül a pisztoly a színpadon, Varga Zs. András kiszalad, Schmidt Mária meg bele a tudományos akadémiába.
Az, hogy a sok erőfeszítés dacára még nem sikerült minden, a Fidesz egyik-másik célkitűzéseivel szemben szkeptikus szereplőt megszelídíteni vagy fellőni a Holdra, Schmidt Mária érvelése nyomán maga a sztálinizmus. Nem az szerinte a sztálinizmus, hogy ne legyen ellenvélemény. Hanem az, hogy van. Hát mit lehet erre mondani? „Semmit, mert a gyomorszonda kilóg a szánkból.”* Csak integetünk. Reméljük, azt még szabad.
*Utalás Örkény István Visszatért a Földre a Magyar holdrakéta című egypercesére
„Éppen a Rókus kórházban gyógykezelték súlyos gyomorfekélyemet, amikor egy tudósokból álló küldöttség lépett ágyamhoz: „Fogadja jókívánságainkat az elvtárs. Magát fogjuk fellőni a Holdba.” Hát mit lehet erre mondani?
- Ön mit mondott?
- Semmit, mert a gyomorszonda kilógott a számból. Csak integettem.”
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
