Ők tényleg megépítették a magyar szuperkórházat
A Szent János Kórház felújított és ódon folyosója (Olvasónk felvétele)

Száz-százötven évvel ezelőtt az ugrásszerűen modernizálódó Magyarország zászlóshajói voltak az első budapesti kórházépületek. Mára a legtöbbjük az elmaradottság szomorú emlékművévé vált. Nem csak a különálló pavilonokból álló kórházszerkezet vált idejétmúlttá, hanem maguk az épületek is tönkrementek. Rendbe tenni csak részben sikerült őket. A budai Szent János-kórház valóságos állatorvosi ló. Korlátlan számú elborzasztó fotót lehet készíteni róla, de semmi sem elég: a kormány már több ciklus óta ígérgeti a teljes felújítását, mégsem történt egy kapavágás sem. Ugyanígy a megvalósulatlan ígéretek tartományában maradt az új, budai szuperkórház. A tervezett helyszínen évek óta tábla hirdeti, hogy itt épül, ami nem épül. A kihagyott ziccerre Magyar Péter is ráérzett: a Tisza párt most minden egyes régiónak szuperkórházat ígér. 

Mindez nem azt jelenti, hogy Magyaroszágon az elmúlt másfél évtizedben ne történtek volna kórházfelújítások, vagy ne készült volna el néhány presztízsberuházás, aminek értelme is volt. De az elmaradások ordítóak, és az ilyen, szimbolikus jelentőségű fejlesztések elakadása – ami eszeveszett költekezéssel párosult, csak nem az egészségügy területén – jelzi a kormány értékválasztását. Az is az értékválasztást jelezné, ha ezek a nagyszabású és nagyon szükséges fejlesztések elkészültek volna. Ráadásul úgy készültek volna el, hogy párjukat ritkítják egész Európában.

Ilyen egyébként megtörtént Magyarországon is – csak épp nem mostanában. A 19-20 században, amikor az első nagy budapesti kórházak elkészültek, a politikai döntéshozók nem kevesebbet vállaltak, mint hogy létrehozzák a modern értelemben vett kórházi ellátást. Ha azt mondjuk, hogy ez volt a kor szuperkórház-beruházása, nagyon keveset állítunk. Ez olyan fejlődési ugrás volt, ami korszakváltást jelentett, a semmiből a valamibe. Jóval nagyobb falat lehetett, mint bármilyen egészségügyi reform lenne napjainkban.

Az első modern budapesti kórházat az Üllői úton megépítettő főváros nem ugrott el a feladat elől. Pályázaton a kor legjelentősebb építészét, az akkor még fiatal Hauszmann Alajost kérték fel a feladatra 1877-ben, akit tanulmányútra is elküldtek Németországba. Hauszmann nem alélt el különösebben attól, amit ott látott, a beszámolója nem mentes a kritikus megjegyzésektől. Például több helyen látott fából épített pavilonokat, ami hosszú távra nem alkalmas, és nehezebben is fűthető. Hauszmann pedig többet akart: az összes elérhető európai példából tanulva a létező legjobb kórházat, amit az ő korában el lehetett képzelni.

Mókás adalék, hogy a főváros hitelt vett fel az építkezésre. Nem csak hivatkoztak arra, hogy ezt a beruházást most nem bírja el a költségvetés, hanem ténylegesen nem bírta el – de a turbó-honatyákat úgy látszik, ez sem zavarta. Akarták azt a nyomorult kórházat, és olyan nagyon akarták, hogy végül kész is lett. Arról lehet itt szó, amit az elemzők “politikai akaratnak” szoktak nevezni. Lám, a valóságban is lehet ilyen állatot látni, sőt: mindent elsöprő ambíciót is. Még ha nem is mostanában.

A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.