
Rákosdubaj, az most témaként mindent visz, és ki gondolta volna, hogy ekkora üggyé terebélyesedik, a Fidesz bizonyosan nem, de a Fidesz az elmúlt közel egy esztendőben semmiről se gondolta, hogy az lesz, ami, csak botladozott egyik botrányról a másikra, miközben újra meg újra próbálta a régi, egykor jól bevált húzásokkal orvosolni a nerforgácsoló szituációkat, mindhiába, egyedül Trump jött be Orbánnak, már ha bejövésnek nevezzük a régi-új amerikai elnök első napjainak egyrészt külpolitikai banditizmusát, másrészt Oroszország és Kína ellenességét, ami itt a Kárpát-medencében nem sok jóval kecsegtet, szóval Rákosdubaj, Orbán és Bobrovniczky véletlenül éppen az Emirátusokban, idehaza meg a Tisza Párt kivonul a közgyűlésből, ennek még címet is adtam, hogy meg kellene írni, úgymint „Kiáradt a Tisza az ülésteremből”, elég jó kattintáspotenciál van benne szerintem, de ekkor belefutottam a Telex cikkébe, miszerint a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénze európai luxusingatlanokban landolt.
Sebeket szerezni fájdalmas, ennél talán csak az fájdalmasabb, ha a régi sebeket feltépik, s pont ez történt. Az egyik legszemérmetlenebb, legpofátlanabb lopás volt ez annak idején, ráadásul nagy összegben, nagyon nagy összegben közpénzre elkövetve, ilyetén súlyos sebet ejtett a demokrácián. Gondoltuk akkor. De kinek jut eszébe mindez manapság? Vagy az elmúlt években? A korrupció, mit a korrupció, a lopás a rendszer alapja lett, s ha van a Fidesz elmúlt másfél étvizedében gránitszilárdságú történés, ez bizonyosan az. Hisz még büszkék is rá, a szemünkbe röhögve a nemzeti tőkésosztály megteremtésének hazudják.
De ha már felszakadt a seb, dőljön ki a genny, és emlékezzünk. Ebben Kósa Lajos lesz segítségünkre, aki a döntést követően, amikor a Fidesz képviselői megszavazták a jogszabályt, miszerint nem tekinthető közvagyonnak a Magyar Nemzeti Bank által közpénzből létrehozott alapítványi kassza, így indokolt a sajtónak – ha már megnéztem megint a felvételt, leírtam szó szerint:
„Induljunk ki egy magánszemélyből. Ha magánszemély vagyok, a pénz az enyém. Egészen addig enyém a pénz, amíg nem teszem be egy alapítványba. És mihelyt az alapítványba betettem, onnantól kezdve ahhoz a pénzhez semmi jogom, közöm, érdekem nincs. El vagyok vágva tőle, ez az alapítvány lényege. Az a pénz megszűnik az enyém lenni. Ez független a tulajdonostól. Ha az állam a tulajdonos, ha egy állami vállalat, ha a nemzeti bank, ha az újságírók közössége, ha az egyház, bárki, magánszemély, az alapítványnak az a lényege, hogy beteszem a pénzt, és onnantól kezdve annak a pénznek a korábbi tulajdonosi viszonya teljes egészében megszűnik. Minden vonatkozásban. (...) A probléma az, hogy ha az MNB-által alapított alapítványok mégis csak közpénzt, ha azt feltételezzük, hogy azok közpénzként viselkednek, akkor viszont nem lehetnek alapítványok, mert az alapítvány esetében az alapítványnak adott pénz semmilyen tulajdonosi viszonyát, jellegét nem őrzi meg. Ezért az alapítványi pénz alapítványi pénz. Pont. Semmi más státusza nincsen. Ha az MNB alapítványok közpénzként értelmeződnek, akkor nem lehetnek alapítványok, mert az alapítványok esetében ugye ez az értelmezés lehetetlen. Addig közpénz, amíg az alapító nem tette be az alapítványba, és onnantól alapítványi pénz és nem közpénz.”
Hm, és ez megtörtént velünk. Ez is. És hol van még a vége.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.