Még tán egyetemista voltam – atyavilág: nagyjából ötven éve! –, amikor egyik külsős tanárunktól megtanultam egy alapvető igazságot. Jelesül, ha egy közgazdásztól bármit kérdeznek, a helyes válasz mindig úgy kezdődik, hogy „az attól függ”.
Orbán Viktor egy, a családja vagyonosodását firtató azonnali kérdésre a szokásos mellébeszélést követően azt az elvi állítást is leszögezte, hogy szerinte „a szegénység ellen nem a gazdagokkal szemben folytatott háború a megoldás”. Nos, ez lehet igaz is, meg nem is: „az attól függ!”
A gazdagság önmagában – legalábbis a feudális és kapitalista rendszerekben – nem bűn. De azért halkan megjegyezhetjük, hogy egy olyan hatalmi elit, amely szüntelenül (és ha kell, ha nem) a keresztény értékeket félti és óvja, talán szem előtt tarthatná azt a bibliai alapvetést, amely szerint „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába”, ami, ugye, nagyjából azt jelenti, hogy a gazdagság, a nagyravágyás és a vagyonhoz való ragaszkodás akadályozza a lelkiséget és elidegenít. (A keresztény hagyományokról szólva említésre méltó lehet még az őskeresztények vagyonközössége vagy éppen sok szerzetesrend szegénységi fogadalma, amikkel persze szembeállítható némely esetben az egyházak és a papság mérhetetlen gazdagsága.)
Abba se nagyon érdemes belemenni, hogy számos más vallás és több filozófiai irányzat bűnös, káros, de legalábbis felesleges dolognak tartja a gazdagságot, a vagyont, a birtoklást. A jelen esetben ennél sokkal érdekesebb, hogy számtalan tanítás igenis problémásnak tekinti
• a kapzsiságot,
• a vagyonhoz való ragaszkodást,
• a másokat kizsákmányoló, a mások kárára történő gazdagodást,
• a gazdagok szolidaritásának hiányát,
• a mohóságot, a birtoklási vágyat, az anyagias gondolkodást.
És itt nem a marxista vagy az anarcho-kommunista ideológiákkal példálóznék, de még csak nem is buddhistákkal, iszlám vagy hindu bölcsekkel, hanem – már csak az állítólagos keresztény kurzus szembesítésének kedvéért és szándékával is – kifejezetten keresztény szövegekkel:
Az ószövetségi Ámosz próféta például elítéli a palotákban élőket, akik közben a kizsákmányolják szegényeket.
Az Apostolok cselekedeteiben olvasható: „Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, s az árát a közösségnek adta.”
Jézus pedig azt mondja a vagyonáról lemondani képtelen gazdag ifjúnak, hogy „ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el vagyonodat, oszd szét a szegények között... aztán jöjj és kövess engem.”
Nagy Szent Gergely pápa: „Akinek bőség adatott, iparkodjon irgalomra és bőkezűségre.
XXII. János: „A keresztény élet akkor teljes, ha elsődleges és alapvető részét képezi az adakozás.”
Ferenc pápa többek között az Evangelii Gaudiumban is elítéli a közöny társadalmát, amely megengedi, hogy emberek milliói éljenek mélyszegénységben, miközben mások pazarló fényűzésben.
Száz szónak is egy a vége: nem a gazdagsággal van baj önmagában, hanem azzal a fajta kivagyi, felfuvalkodott, pöffeszkedő úrhatnámsággal, ami magánrepülőkben, luxusjachtokban, gyémántokkal kirakott ridikülökben, Porsche-gyűjteményekben és más eszement „luxizásokban” jelenik meg.
Visszatérve tehát Orbán kinyilatkoztatására: bizony a gazdagság elleni „háború” is „attól függ”, hogy milyen is az a gazdagság. A nertársak fennhéjázó, rátarti, dölyfös és mérhetetlenül öncélú gazdagsága ellen igenis lehet, sőt kellene is „háborúzni”.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
