Aznap, amikor a köztársasági elnök azzal tette helyre a második világháborúval kapcsolatos furcsa, lengyel-magyar diplomáciai feszültséget gerjesztő kijelentése miatt a honvédség új vezérkari főnökét, hogy a történelmi vitákat és értelmezéseket jobb a történészekre hagyni, a miniszterelnök nagyívű fejtegetést osztott meg veszprémi közönségével Európa történelméről.
Ismerjük a mondást: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Orbán Viktor tőle szokatlan módon éltette az Európai Uniót, ugyanakkor kemény üzenetet küldött azoknak az európai politikusoknak, akik másként képzelik el a kontinens jövőjét, mint ő, a pannon-féle vezető. Úgy fogalmazott: Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott. És ez ma is így megy: egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat.
A kormányfő szerint a Római Birodalom bukása után a törzsi tagoltság alapján szerveződött újra a kontinens. Vészjósló, egyben fenyegető gondolatot is megfogalmazott: ha nem sikerül megtalálni a megfelelő egyensúlyt a szuverenitás és az európai együttműködés között, akkor az EU olyan nagyszerű vívmányai is eltűnhetnek, mint amilyen az Európa Kulturális Fővárosa program.
Azzal, hogy többek között Hitler törekvéseivel állította párhuzamba az EU-ban mindig is erőteljesen jelen lévő föderalista irányzat elképzeléseit, bárdolatlan módon szólt oda a brüsszeli intézményeknek és számos tagállami vezetőnek, elsőként is a német kancellárnak, képzeletben kis bajuszt pingálva Olaf Scholz arcára. Még ha meg is valósul az Európai Egyesült Államok terve, amit kötve hiszek, azt nem lehetne a hódítással létrejött birodalmakhoz hasonlítani, különösen nem a náci Harmadik Birodalomhoz. Még ha van is abban igazság, hogy az Európai Bizottság időnként megpróbál túlterjeszkedni a hatáskörén, Brüsszel nem birodalmi központ, legfeljebb egy közösség székhelye. Amelynek törekvéseit végső soron az határozza meg, mit akarnak, miben állapodnak meg a szuverén tagállamok. Ha például jogállamisági mechanizmust akarnak, akkor leküzdve az ellenállást végül tető alá hozzák.
Úgy sejtem, az ismét brüsszeli hungarofóbiát emlegető Orbán Viktornak most valójában azokkal a tervekkel van baja, amelyek meghaladnák a 27 tagú unió döntéshozatalát egyre gyakrabban megbénító vétójogot, s következetesen ellenőriznék a közösen elfogadott európai normák érvényesülését a tagállamokban. No meg azzal, hogy pávatáncával hosszú évek alatt elvesztette csaknem minden európai szövetségesét.
A miniszterelnök egyetlen kemény valutája a nemzetközi politika porondján az uniós vétójog, amihez foggal-körömmel ragaszkodni fog: ezt az üzenetet csomagolta be történelmi leckéjébe. Ami aligha marad válasz nélkül.
