A címben feltett kérdés foglalkoztatja most a fél világot. A háborús agresszor orosz elnök szavait, gesztusait, inváziós serege lépeseit elemezve próbál olvasni szakértő és laikus a jelekből. Minél többet olvasok, hallok a témában, annál inkább úgy érzem, hitbéli kérdésről van szó, csakúgy, mint az ukrán háborús helyzet megítélése esetében.
Hirdetés A több mint tíz napja tartó háború Vlagyimir Putyin szerint a tervek szerint halad. Ha így van, ha nem, tény, hogy villámháború helyett egyre inkább húsdarálóvá válik az ukrán hadszíntér, rengeteg katonai és civil áldozattal. Egyaránt tarthatjuk őrültségnek vagy cinikusan kitervelt lépésnek az atomlétesítmények elfoglalását, amely egy globális katasztrófa fenyegetésének árnyékában alighanem a megtámadott ország energiaellátásának megbénítására irányul. Egyszerre hallunk híreket ellátási nehézségekkel küszködő, riadt kiskatonákat a mészárszékre küldő orosz hadseregről, és látjuk a térképen a nagyon is szisztematikus hadmozdulatokat. Az agresszor délen a tengeri kijárattól vágja el Ukrajnát, keleten és Kijevnél pedig bekerítéssel próbálkozik.
A Nagy Játszma – Putyin háborújával új távlatok nyílhatnak Törökország számára
Gyorselemzés az orosz–ukrán háború hatásáról Törökországra és Közép-Ázsiára.
Ha Putyin valóban azzal számolt, hogy érdemi ellenállás nélkül éri el a céljait, tévedett, de a jelek szerint vérfürdő és az orosz gazdaság megroppanása árán is folytatja hadjáratát. Az ukránok elszántak, mint 1956-ban a magyar felkelők voltak, de most sem kétséges, hol van a túlerő. Bevallom, nem tudom, mitől aggódjam inkább. Ha Putyin a józan mérlegelésre való képességét elveszítve indította el és erőlteti a háborút? Ez esetben abban bizakodhatunk, hogy az övéi fogják le végül a kezét. Vagy ha cinikus, kegyetlen, jéghideg számítással halad a célja felé, elfogadható árnak, járulékos veszteségnek tekintve az általa okozott pusztítást, felfoghatatlan emberi szenvedést? Mi vár a világra, ha katonai sikere másokat és önmagát is újabb hasonló lépésekre inspirálja?
A magyar miniszterelnök saját szavai szerint stratégiai nyugalommal szemléli Putyin háborúját, amelybe nem kívánja belesodorni az országot, de amely éppen felénk tart. Eddigi (?) szövetségese az illiberalizmusban azt az orbáni doktrínát szeretné szétzúzni, hogy Magyarországnak az a jó, ha van valami közötte és Oroszország között. Mert ha Putyin nyer, akkor nem lesz, hazánk az elkerülhetetlen (hideg)háború frontországává válik. Ha racionális agresszor, akkor Putyin nemcsak azzal számol, hogy Ukrajnának nem nyújt közvetlen katonai segítséget a Nyugat - Hruscsov is tudta, hogy nem kell ilyesmitől tartania '56-ban Magyarországon -, hanem azzal is, hogy NATO-tagországot megtámadni öngyilkos húzás lenne.
Visszajutottunk az alapkérdésünkhöz. Őrült? Nem őrült?
