A Fidesz egyértelművé tette: az őt kritizáló szervezetek a választási kampány évében nem maradhatnak életben, mindegy, mekkora rájuk az igény – no nem külföldön, hanem belföldön. Az egy százalékos felajánlások jól jelzik, hogy igenis igény van azokra a szervezetekre, amelyeket a kormánypárt azon az alapon készül ellehetetleníteni, hogy külföldi érdekeket szolgálnak. Mivel külföldi támogatást kaptak.
Ezért mostantól ne kapjanak külföldi támogatást – de belföldi támogatást sem. Milyen alapon? A belföldi is külföldi? Hamar megérkeztünk a koncepciós perek logikájához. A törvény arról is gondoskodik, hogy az egyéb belföldi adománygyűjtést ellehetetlenítse: a gyakorlatban lehetetlen minden ezer forint után két tanú aláírásával ellátott vagy kézzel írt és aláírt nyilatkozatot beszerezni arról, hogy az adomány sem közvetlenül, sem közvetetten nem származik külföldi forrásból.
Azzal, hogy visszamenőleg elvonnák az egyszázalékos hozzájárulásokat a külföldi ügynökként listázott szervezetektől, a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesülési jogot is zárójelbe teszik – és a törvény szövegétől függően elképzelhető, hogy a tulajdonjogot is, hiszen a szervezetek joggal számíthattak arra, hogy a gyűjtéskor hatályban lévő jogszabályoknak megfelelően megkapják a felajánlásokat.
Az ellehetetlenítési törvénynek már az eredeti javaslata is a szocialista jogalkotás gumiszabályaira emlékeztetett, de a keddi módosítóval a padlássöpréshez érkeztünk el. Ha a Fidesz józanabb fele ennek a törvénynek a tükrében nem ismeri fel, hogy mivé lett az eredetileg polgári párt, akkor soha nem fog. Két héttel ezelőttig egyébként még Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője – jogász – is úgy tudta, hogy a törvényt nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni, mert ilyen nincs a magyar jogrendszerben. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter – jogász – pedig még csütörtökön is így tudta.
Pedig nem ez lenne az első eset, hogy a Fidesz megpróbálkozik visszaható hatályú jogalkotással. Az állami cégeknél 2010 előtt kifizetett extrém végkielégítéseken okkal ütközött meg a társadalom, a rájuk visszamenőlegesen kivetett 98 százalékos különadóról viszont minden józan életű polgárnak az volt az első gondolata, hogy jaj annak a társadalomnak, amely a joggal való visszaéléseket önkénnyel orvosolná, mert az önkény nehéz kő –- gyorsan repül, és senki nem tudja, hol áll meg. A jelek szerint még a fent említett politikusok sem.
Lázár János annak idején a „népakarattal” indokolta végkielégítésekre kivetett különadót. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a jogszabályt, amire a Fidesz szűkítette az Alkotmánybíróság jogkörét – hogy költségvetéssel összefüggő kérdéseket ne vizsgálhasson – majd újra elfogadta a törvényt. Jelezte, hogy jogállamisági elvek nem állhatnak a hatalomgyakorlás útjába. És ha az ilyesmit a népakarattal meg lehetett indokolni, akkor bármivel meg lehet. A „bármi” pontosan az, amit most láthatunk. Ma külföldi ügynök. Holnap belföldi ügynök. Holnapután akármi.
A különadó egyébként a jogbiztonság mintapéldája volt az ellehetetlenítési törvényhez képest, amely alapján idő-és összeghatár nélkül szó szerint bármilyen külföldi bevétel bűnös külföldi támogatásnak minősíthető egy gumiszabályok alapján lefolytatott, ellenőrizhetetlen vizsgálat alapján, amely ellen nincsen jogorvoslat. Ne lépjünk át ezen, meg se próbáljuk úgy értelmezni, hogy mindez csak fenyegetés, manipuláció. Ahol nincs jogorvoslat, és visszaható hatályú rekvirálás zajlik, ott nincsen jogállam. Ott önkény van, padlássöprés. És egy dicstelen vég kezdete.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
