Az új évre ébredő ország váratlannak éppen nem nevezhető, mégis kijózanító hírre, bejelentésre eszmélt: idén is lesz békemenet. Hírértéke persze nyilván annak lenne, ha elmaradna a kampányfinisben, március 15-én a nagy fideszes erődemonstráció. Csizmadia László CÖF-szóvivő (Civil Összefogás Fórum) bejelentkezéséből mellesleg azt is megtudhattuk, a hatalom nem számol azzal, hogy a járványhelyzet miatt a következő hónapokban bármiféle szigorításra, a tömegrendezvények korlátozására volna szükség.
De Csizmadia László kis videója nem ezek miatt figyelemre méltó. Miközben beszélt, mögötte jól kivehető módon látható volt több nagy állami társaság logója. Sok embert meg fognak mozgatni a békemenet szervezői, nem kétséges, de civilnek nevezni mindezt meglehetős cinizmus. Nem is az a fő probléma, hogy a CÖF és csatolt részei minden lélegzetvételükkel az egyik politikai erő érdekeit szolgálják – Csizmadia ezúttal is felmondta a kormányzati kommunikáció aktuális paneljeit –, s azzal is meg lehetne békélni, hogy a Fidesz kiszervezi a kampánya csúcseseményét, a nemzeti ünnepre időzített felvonulást. Hanem az, hogy valójában az állam (ál)civiljei mozgósítanak az egyik politikai oldal mellett a választások előtti pillanatokban.
Párt és állam – amúgy nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes – összenövését demonstrálta Csizmadia László, mintegy szemérmetlenül kérkedve is vele. Hiszen az állam az erőforrásaival egyértelműen a jelenlegi kormány kampányát támogatja meg a CÖF-ön keresztül; a legkevésbé sem szimbolikusan, hanem közvetve vagy közvetlenül nagyon is valóságosan, kézzelfogható módon. Lásd még: adófizetők pénze... Ebben az értelemben a mostani békemenetek nem vethetők össze a 2000-es évek ellenzéki Fidesz-nagygyűléseivel, de még a 2010-es évek elején megtartott hasonló felvonulásokkal sem.
A civilség egyik fő jellemzője, hogy valamekkora távolságot tart az államtól, a pártoktól. A fenti példa jól mutatja, hogy a közelgő választás tétje valóban az új pártállam felszámolása. Soha nem volt még választási küzdelem ennyire kiegyensúlyozatlan, soha nem voltak még ennyire egyenlőtlenek a versenyfeltételek, mint tavasszal lesznek. Nem bízhatunk az alaptörvény kiüresített deklarációja szerint független intézmények pártatlanságában, az állami szervek semlegességében. Nagy hiba lenne, hogy ha csak azért, mert ez a gyakorlat, elfelednénk, hogy ez a működési mód abnormális. Legalábbis akkor, ha még jogállamban, a pártok szabad és tisztességes versenyén alapuló demokráciában élünk.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
