A kormányfő évértékelő szónoklatában (a háttérben dolgozó politikai és kommunikációs tanácsadók ajánlására és vélhetően gondos mérlegelés után) azt „tanácsolta”, hogy „a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével! Kidobott pénz és idő.” A nemzeti ünnep után a parlamenti bátorak be is nyújtottak egy alkotmánymódosítási tervezetet és egy törvényjavaslatot, amelyek megalapozzák az LMBTQ-emberek szokásos felvonulásának megakadályozását. A törvényt valami elképesztő gyorsasággal tárgysorozatba vették, megtárgyalták, elfogadták, sőt még az államfő is aláírta egy (azaz 1) napon belül.
Úgy hiszem, mindennek két alapvető oka van. Az egyik, hogy rájátszva a társadalom nem kis részében meglévő nyílt vagy látens homofóbiára, próbálják egyben tartani és mozgósítani a fideszes törzsszavazói bázist, illetve igyekeznek elszipkázni szavazókat a Mi Hazánktól is. A másik, hogy egy újabb provokatív gumicsontot dobjanak az ellenzéknek és a független médiának, akik felhorgadása két haszonnal is kecsegtet: egyfelől addig se foglalkoznak az egyre kínosabb egészségügyi, gyermekvédelmi, szegénységi problémákkal; másfelől a heves polgárjogi-liberális reakciók esetleg visszaterelhetnek némely, a Tiszához pártolt választópolgárokat. (A dühös nyilatkozatoktól, a hazai és nemzetközi sajtó bírálataitól, az esetleges tüntetésektől Orbánék okkal-joggal nem tartanak, hiszen az egyetlen internetadó elleni megmozdulástól eltekintve minden egyéb mozgolódás előbb-utóbb, különösebb eredmény nélkül elhalt: a rabszolgatörvény maradt, a tanárok csak az EU-s pénzekből kaptak emelést, az oktatás minősége és szabadsága lekerült a napirendről, a bírók mellé nem álltak tömegek …)
A Pride betiltására és – szélesebb értelemben – a gyülekezési jog bármiféle korlátozása már önmagában is lesújtó, akár ha a történelmi példákat vizsgáljuk, akár ha azt nézzük, hogy kikkel kerültünk azonos platformra. Európában csak három ország tiltja a Pride-ot: Oroszország, Belarusz és Törökország. Ahol és amikor mégis próbáltak ilyen felvonulást tartani, a hatóságok zaklatták, könnygázzal támadták, letartóztatták a résztvevőket. Ennél rosszabb helyzet csak a Közel-Keleten és Afrikában van: számos országban (például Irán, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia Uganda, Nigéria, Tanzánia) ugyanis büntetendő a homoszexuális kapcsolat, így aztán „természetesen” Pride-ról ezekben az államokban szó sem lehet.
Most már csak az a kérdés, hogy bölcs vezérünk tényleg úgy gondolja-e, hogy Magyarországnak ebben a csoportban van a helye?
És hogy még világosabb legyen a hovatartozás kérdése, a teljesség igénye nélkül nézzük meg azon államok listáját, amelyekben a szexuális kisebbségek teljes szabadságot élveznek, s ennek keretében minden korlátozás nélkül megtarthatják a maguk Pride-ját. A felsorolásban számtalan vallásos, erősen konzervatív, hagyományait tisztelő ország van, sőt köztük olyanok is, ahol a lakosság jelentős része nem szimpatizál az LMBTQ-emberekkel és hivalkodó felvonulásukkal, mégsem jut eszükbe korlátozni, vagy pláne betiltani azt.
Bár az egyház hivatalosan nem támogatja a Pride-rendezvényeket, számos erősen katolikus vagy a vallási hagyományokat őrző országban rendeznek igen nagy és látványos felvonulásokat: Argentína, Brazília, Chile, Costa Rica, Franciaország, Fülöp-szigetek, Írország, Lengyelország, Málta, Mexikó, Olaszország, Portugália, Spanyolország… De más vallási gyökerekkel rendelkező országok is okkal kerülhetnek fel a tolerancia-listára: a protestáns Észtország, Finnország és Jamaica, az ortodox Görögország és Grúzia, a hindu India és Nepál, a zsidó Izrael, a sok vallású Dél-Afrika… És ha Trump nem rondít bele, akkor az Egyesült Államokban továbbra is legális marad a sok-sok városban megrendezett Pride, annak ellenére, hogy sok államban rendkívül konzervatív és vallásos közösségek élnek.
Tegyük egymás mellé a két listát, aztán döntsük el, hogy melyik táborba tartoznánk szívesebben: Fehéroroszországgal és Iránnal emlegessenek egy lapon, vagy inkább az olaszokkal, spanyolokkal, írekkel?
Talán erről kellene „véleménynyilvánító népszavazást” tartani!
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
