Nem világítják ki szivárványszínnel a müncheni Allianz Arénát, az UEFA szerint a döntés túlságosan átpolitizált lenne. Ez végső soron érthető, csak hát adott a kérdés, tulajdonképpen mit is tekintünk politizálásnak, meddig szabad, mikortól tiltott? Miután az LMBT-jogok iránti kiállás elég általános Európa-szerte, a szivárványosítás önmagában épp annyira lenne az, mint, mondjuk, egy féltérdre ereszkedés. A magyar kormánnyal szembeni fellépés annál inkább politikai akció lenne már, és miután erre hivatkoznak, így még rendben is lehet a dolog.
A kivilágítás egyébként sem lett volna igazságos a meccsre érkező magyarokkal szemben. Nem ők tehetnek a kormány homofób törvényhozásáról, ahogy nem is a magyarok általában. Főleg, hogy elég sokan vannak, akik a melegellenes passzusokkal nem értenek egyet. Közel tízezren még egy tüntetésen is felvonultak ellene.
A szégyent ettől még átérezhetjük, miután az elmúlt hetekben megint attól hangos Európa, hogy Magyarországon putyini jellegű jogszabályokat fogadnak el. Az Európai Bizottság be is jelentette, hogy vizsgálja, nem ellentétes-e mindez az EU alapelveivel, jogszabályaival. Ez már csak azért is jó, mert ha kihoznák, hogy nem az, akkor tényleg nem sok értelme marad ennek az „elitklubnak”.
De hiába, hogy a törvény melegellenes részei túltesznek minden eddigin. Hiába, mert épp ugyanaz a komédia zajlik, mint minden egyes – a mostanival szemben valóban – látszatügy esetében. Ellenzéki megszólalók egy része például rögtön gumicsontot kiáltott, mintha csak nem tíz- és százezrek életét nehezítené meg a törvény. De megszoktuk, hogy egyesek szerint minden egyes újabb botrány célja, hogy az előzőről elterelje a figyelmet. Akkor is, ha az előző ügy teljesen virtuális volt, az új pedig nagyon is konkrét.
Sőt, még olyanok is akadtak, akik szerint eleve egy furfangos Jobbik-ellenes manőver az egész, ezért most a törvényt elfogadó párt mellett kellene felsorakozni. Mondván, micsoda csapdát állítottak szegényeknek, hát kénytelenek voltak homofób törvényt elfogadni.
Az persze kétségtelen, hogy a kormány célja részben az ellenzék megosztása volt. Sőt, a Hvg.hu egyenesen arról írt, hogy minden egyes tiltakozásnak örül most a kormány. Ez már megint annak bizonyítéka, hogy a politizálás átadta a helyét valamiféle perverz kommunikációs trükközésnek. Ami számára lényegtelen, hányak életét teszi tönkre, sokkal fontosabbnak tekinti a tematizálást, a zavarkeltést.
Ismerjük bármennyire is jól a hazai és európai politikát, mégis rendkívül abszurd, hogy a Fidesz az ország rossz hírének keltését tekinti sikernek, abból próbál profitálni. Deutsch Tamás például így kommentálta az esetleges szivárványosítás hírét: „A müncheni stadiont néhány órácskára szivárványosra fényfesteni, az nulla. A német lobogót szivárványosra átpingálni, az lenne valami. Szóval, bátorság, kedves müncheni polgármester, bátorság!” Ez a fajta cinikus reakció jól mutatja, mennyire nem maradt semmiféle önreflexió a Fideszben, és mennyire képtelenek megérteni, hogy amit ők rövidtávon sikernek látnak, az hosszú távon rettentő kárt okoz az országnak. Mindezt ráadásul teljesen feleslegesen, hiszen ha maradt még tartás az Európai Unióban, akkor a homofób részeket vissza kell majd vonni. Szóval, tragikus ez mindenhogyan.
