A 16-18 éves korosztály 40 százaléka regisztrált koronavírus oltásra, 84 ezer fő a csaknem 200 ezerből. Ez nem a legjobb jel, hiszen pontosan ők azok, akiknek elvileg minden okuk meglett volna arra, hogy felvegyék az oltást.
Először is Pfizert kapnak, ami jelenleg a legnépszerűbb oltóanyagnak tűnik Magyarországon. Másodszor: nem gyerekek már, tehát az oltakozás kérdése talán nem annyira érzékeny, mint a kisebbeknél. Harmadszor: ha valakinek, nekik igazán fontos lehet a szabad nyár az otthoni oktatás magányos hónapjai után.
Hogy mekkora szerepet játszottak az eredményben a szülői aggodalmak, vagy éppen a szülői érdektelenség, mennyit a fiatalok érdektelensége, mennyit az általános oltásszkepcizimus - és sok fiatal esetében a szociális helyzet - alaposabb kutatások nélkül lehetetlen megmondani. De a körülményekhez képest a 40 százalékos érdeklődés nem tűnik soknak.
A 16 és 18 év közöttiek oltásához a szülő beleegyezése is kell, de a kormány csakaz oltásra készülő fiatalokhoz szólt a regisztráció előtt. Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár kijelentette, hogy “no vakcina, no party”, ami tényszerűen többé-kevésbé meg is állja a helyét, de sajnos nem egészen úgy csengett, mintha a politikus felelős magatartást várna az ifjú állampolgároktól, sokkal inkább úgy, mintha valamely tanulékony, ám még aprócska és fegyelmezetlen állatkát próbálna meggyőzni arról, hogy ha szépen leül, kap falatkát. Nem beszélve arról, hogy a 200 ezer főt számláló társaságot olyan lendületesen tegezte le, mintha legalábbis a bácsikájuk lenne, nem az államtitkáruk.
Miután tény, hogy a regisztrációk száma elmarad az ideálistól, joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi lett volna, ha esetleg olyasvalakit állítanak ki ebben az ügyben az ország színe elé - legyen az akár Maruzsa Zoltán egy jobb napján - aki képes arra, hogy a fiatal felnőtteknek, - maholnap választópolgároknak - elmagyarázza, hogy számít a részvételük, döntsenek felelősségteljesen.
A szülőkhöz pedig mindeközben senki nem szólt érdemben, pedig négyszázezer magyar embernek még annál is fontosabb dologról kellett döntenie, minthogy beoltassa-e saját magát, hiszen itt nem róla van szó, hanem az utódairól. A többségüket egyelőre nem sikerült meggyőzni.
Ha van mindebben bármi jó hír, akkor az az, hogy az oltási program miatt a meggyőzésnek újra szerepet kell kapnia a kormányzati politikában, amely az elmúlt években érvek helyett az adómilliárdokból finanszírozott agymosásra épített. A rossz hír, hogy egyelőre úgy néz ki, nehezen találnak vissza ehhez a dicséretes demokratikus gyakorlathoz. A fiatalok oltása kapcsán nem úgy tűnt, mintha lenne bármiféle koncepció azzal kapcsolatban, hogy miért is akarja a kormány, hogy vegyék fel az oltást. Elképzelhető, hogy ez is szerepet játszott fiatalok alacsony oltási hajlandóságában; sokan lettek, de nem elegen.
