„Ez nem kudarc, hanem egy állapot, és dolgoznunk kell ezen. Azért vannak ilyen jó képviselőink, hogy dolgozni tudjunk.”
Közel négy éve hangzott el ez a két mondat egy ibrányi lakossági fórumon, amelynek Vinnai Győző, a térség fideszes országgyűlési képviselője volt a házigazdája. A meghívott vendég pedig a „szomszéd várból”, Kisvárdáról érkezett Seszták Miklós, akkori fejlesztési miniszter volt. Ő válaszolta a fentieket arra a kérdésemre, nem tartják-e kudarcnak, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb az átlagfizetés.
A fórum aztán persze vérbő migránsozással folytatódott, Seszták elpanaszolta például az összegyűlt szabolcsi választóknak, hogy amikor nyaralni akart menni, ki kellett húznia a listáról Rómát és Párizst a bevándorlók miatt. Erre egy hölgy akkor annyit jegyzett meg: én meg a Tiszára sem jutottam el.
Fél év múlva mind Seszták, mind Vinnai fölényesen nyerték meg a körzetüket, de a megye további négy választókerületében is kormánypárti győzelem született.
Na, most az a helyzet, hogy vagy a Fidesz (és a KDNP) képviselői nem voltak jók, vagy nem dolgoztak. Ugyanis már 2021-et írunk, de még mindig ott tartunk, hogy Szabolcsban a legalacsonyabb az átlagkereset (184 ezer forint), 150 ezer forinttal kevesebb, mint Budapesten, ahol 334 ezer. Beszédes az is, hogy a mindig is szegénynek számító keleti végeken most annyi az átlagbér, mint amennyi tíz éve a fővárosban volt. Hiába hát az egyértelmű felhatalmazás, a busás, uniós pénzeső: nem sikerült meghaladni a korábbi évszázadok viszonyait.
Apropó pénzeső: az elmúlt időszakban errefelé amúgy tényleg úgy hullottak különböző felzárkóztatási források formájában a százmilliók, mintha helikopterről szórták volna. Csak hát pont olyan szelektíven csepegett a pénz erre a megyére, ahogyan a vendéglátóipart működtetők fél százalékára a minap. Egyébként öt évvel ezelőtt éppen ebbe a megyébe érkezett lagzizni Rogán Antal propaganda-miniszter, tudtán kívül is demonstrálva azt, hogy mit is gondol valójában az itteni emberekről a döntéshozó elit. Valahogy úgy jártak el, mint azok az amerikaiak, akiknek köszönhetően az Egyesült Államok magára hagyott, középső vidéke, a Midwest megkapta a Flyover Country gúnynevet. Ez az a régió, amivel a nagykutyák nem törődnek, csak átrepülnek felette.
A Kelet-Magyarországon élők is megérdemelnék, hogy dolgozzanak értük, és ne kezeljék a lakóhelyüket afféle Szabolcs-Szatmár-Helikopter megyének. Már csak azért is, mert akiknek ez lenne a feladatuk, azok jóval többet keresnek, mint 184 ezer forint. Őket ezért nem az foglalkoztatja, hogy idén nem jutnak el a Tiszára, hanem az, hogy akad-e még valahol olyan holtága a folyónak, ami még nincs valamelyik plakátragasztójuk nevére írva.
