Áll Szijjártó Péter a Karmelita kolostor teraszán, és bejelenti, hogy miként fogunk mi a poszt-covid gazdasági korszakban beruházási versenyt nyerni. Röviden: multik idelasszózásával. Nagy kérdés persze, hogy ennek az egésznek mi köze a koronavírus-járványhoz, hiszen előtte is ezt csinálta a magát egy időben „nemzeti ügyek kormányának” nevező kabinet. És ezt találta kívánatosnak a fülkeforradalom előtti balliberális gazdasági elit is, amitől ellenzékben csak úgy prüszkölt a Fidesz. Sőt, még a KDNP is. Mondjuk ahol a világjárvány legyűrését egy vadászati világkiállítás túltámogatásval képzelik el, ott ezen már tényleg nincs semmi csodálkozni való.
Szóval áll a külügyi és külgazdasági miniszter és bejelent egy sor „gazdaságvédelmi intézkedést”, köztük van olyan is, ami magyar kis- és középvállalkozásnak segít. Minden alkalommal, mikor Szijjártó kiejti a „magyar” szót, felnéz a papírjából. Egyszerre emberi és patrióta gesztus ez!
Ám egyszer csak abbamarad a kurucoskodás.
„Úgy döntöttünk, hogy a külföldi tulajdonban álló vállalatok itt Magyarországon létszámuk húsz százalékáig alkalmazhatnak külföldi munkaerőt az eddigi tíz százalék helyett. Ezen döntés ellen könnyű dilettáns alapon támadást indítani, miért nem még több magyar embert alkalmaznak ezek a cégek. A helyzet úgy néz ki, hogy ha nem adjuk meg számukra ezt a lehetőséget, hogy növeljék a külföldről származó munkavállalóikat, akkor nem fognak Magyarországon bővíteni és nem fognak létrehozni új munkahelyeket a magyar embereknek sem, sőt, le fogják építeni azokat és elmennek máshova.”
Na, ez az a pont, amikor világos lesz, hogy miért nem Orbán Viktor miniszterelnök állt ki a saját teraszára: nem akart ő lenni a miszter 20 százalék, meghagyta hát Szijjártónak ezt a lehetőséget, aki persze élt is vele. Több dolog miatt is szintlépésnek számít mindez amúgy. A százalékos emelés egyértelmű, számítani kell arra, hogy ahol feszültséget okoz a vendégmunkások nagyszámú jelenléte – növekvő albérletárak, csökkenő munkabérek –, ott ez alighanem fokozódni fog. Mint a nemzetközi helyzet, meg az osztályharc, ugyebár.
Aztán új dolog az is, hogy ezzel így kiáll egy kormánytag és belemondja a kamerába. Pár éve, mikor még létezett Heti Válasz, nekik ki kellett kutatniuk egy elrejtett törvénymódosítást, ami megkönnyítette a (zömében) ukrán munkavállalók számára, hogy Magyarországra jöjjenek.
Illene még szólni valamit arról, hogy romlanak a mutatóink, elvégre kétszer annyi „gazdasági bevándorlóra” van szükségünk, mint eddig. Aztán arról is, hogy Szijjártó mennyire cinikus, mikor azt mondja, hogy dilettáns az, aki ezt „támadja”. Illene, de mégis mit? Nagyon is megszokott dolgok ezek már.
