Mint cseppben a tenger – egyetlen budapesti metrómegálló harminc méteres környezetében pontosan látszik, a gazdaságban mekkora pusztítást végzett a járvány. És az is, mennyire hatástalan a gazdaságmentő csomag.
A járvány kitörése után hónapokig nem ültem tömegközlekedési eszközön, és azóta is ritkán, ezért csak ma tűnt fel egy furcsa jelenség a szerkesztőséghez legközelebb eső metrómegálló körzetében. A Klinikáknál, ahogy feljön az utas a föld alól a mozgólépcsőn, még az épületben balra egy újságos, jobbra pedig egy pékség várja a vevőit. Vagyis csak várta, ugyanis mindkettő bezárt – az újságos üzletnek már a belsejét is elbontották, a pékség elé pedig egy vasredőnyt húztak. Mivel két váltásban dolgoztak, ez legalább négy, de inkább öt munkahely megszűnését jelenti. A megálló előtt, a járdán egy zöldséges árulta a portékáit egy bódéból, eltűnt ő is. Tőle nem messze, egy átalakított lakókocsiban grillcsirkét sütöttek, szintén évek óta. Már annak is csak hűlt helye van, újabb 2-3 munkahely mínuszban.
Az állomás épületén kívül, közvetltenül a megállónál, az Üllői út felől több helyet is kiadtak különböző kereskedelmi egységeknek. Az egyikben turnusonként legalább hárman dolgoztak: pizzát és gyrost sütöttek, szendvicset és péksüteményt készítettek helyben. Bezárt. Mellettük egy kolbászos nyílt pár éve, de a kirakatüvegen át látszik, hogy üresen tátong a bolt, minden berendezést elvittek belőle. Harminc méteres körben, egyetlen metrómegálló körzetében mintha ciánoztak volna, megszűnt legalább tíz-tizenöt munkahely. És tudom, hogy felújítják a hármas vonalát, emiatt rövidesen bezár egy időre a Semmelweis Klinikák metrómegálló, de ettől még a hely forgalmas marad, hisz a metrópótló busz is ott áll meg és nagy az átmenő forgalom.
A propaganda szerint erős és büszke országban élünk, de a kicsi és gyenge magyar vállalkozásokat pilleként fújta el a koronavírus-szele. A mikrovállalkozásoknak nem volt tartalékuk, nem tudtak túlélni egy pár hónapos leállást. A most munka nélkül maradt emberek nagy többsége zsebbe kapta a fizetése nagyobbik felét, hiszen legfeljebb minimálbérre voltak bejelentve, ha be voltak egyáltalán. Nekik nem dobott mentőövet a kormány, a pénz kellett a milliárdos haverok egyébként nyereséges szállodáinak a felújítására és egyéb látszatintézkedésekre. Igaz, ezek a haverok is azonnal, gondolkodás nélkül kirúgtak mindenkit, aki fölöslegessé vált – ennyit a felelős, nemzetben gondolkodó polgári nagytőkésekről, akiknek egyetlen tőkéje, hogy mindig épp jó időben vannak jó helyen.
Senkit sem hagyunk az út szélén, olvasom a szlogent egy régi plakáton. Talán a Klinikáknál munka nélkül maradt emberek és becsődölt vállalkozók is elmehettek közmunkásnak.
