Gének szerelmi bábjai vagyunk

Gének szerelmi bábjai vagyunk

Markéta Banková: Semmi az egész – Románc a genetika korában (Fotó: Magyar Hang/Molnár Csaba)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Markéta Banková cseh író és képzőművész Goodreads irodalmi közösségi hálózaton vezetett szerzői profiljában többek között Mihail Bulgakovot, Richard Feynmant, Vlagyimir Nabokovot, Jane Goodallt, Milan Kunderát és John Updike-ot jelöli meg rá ható íróként. Ez a névsor meglehetősen eklektikusnak tűnhet, de az írónő magyarul megjelent két műve, a Szarka az entrópia birodalmában, illetve a Semmi az egész (jelen cikk tárgya) alapján mégsem meglepő. Bankovát egyértelműen foglalkoztatják a modern kort meghatározó természettudományok, így például a kvantummechanika, a viselkedéskutatás vagy a genetika.

A Semmi az egész – Románc a genetika korában nem ismeretterjesztő mű, bár rengeteg a genetika benne, hanem fekete humorral átszőtt abszurdba, sőt groteszkbe hajló regény (a kötetet pedig a szerző saját rajzai illusztrálják). A főhőse, Tomás biológushallgató (természetesen a genetika foglalkoztatja leginkább), és szélsőségesen racionális kutatói világlátása meglehetősen eltorzítja valóságértelmezését. Gyakorlatilag mindenkit gének, fehérjék, biológiai és kémiai mechanizmusok által működtetett gépezeteknek lát, beleértve a rokonait és a potenciális partnereit is.

Kérdés, Banková szépírói kvalitásai elegendők-e ahhoz, hogy egyensúlyozni tudjon a fiktív történet és a belezsúfolt természettudomány között, az viszont egyértelmű, hogy az író az utóbbit nagyon komolyan veszi. Genetikai, idegtudományi ismeretei számottevők, így a regény jelentős része tényirodalomként is értelmezhető. Amikor azon mereng a főszereplő, hogy miért alszunk, hiszen akkora időveszteség, rögtön megválaszolja egy professzor a kérdését: „Leginkább azért, hogy álmunkban rögzítsük a napközben létrejött neuronkötéseket (vagyis a memórianyomokat – a szerk.)… És az idegsejtekben éber állapotban termelődő metabolikus toxinokat is tisztítja.” Ezek az ismeretfoszlányok nem mindig segítik a történetmesélés gördülékenységét, viszont szakmailag legalább teljesen rendben vannak.

A regény tehát a szabad akarat, illetve az anatómián és a molekuláris biológiai mechanizmusokon túlmutató emberi lét mibenlétét kutatja. Az örök kérdést feszegeti, hogy pusztán génjeink öntudatlan bábjai vagyunk-e, és teljes lényünket meghatározzák öröklött tulajdonságaink, vagy természetünket tanuljuk, és a ránk ható környezeti ingerek befolyásolják a személyiségünket. A válasz persze az, hogy mindkettő faktor hat ránk, a kérdés inkább az, melyik milyen mértékben.

A Semmi az egész inkább a genetika iránt érdeklődőknek ajánlható, mert a könyv természettudományos kvalitásai jelentősebbek, mint szépirodalmi értéke. Alapszintű biológiai tudás birtokában több esetben is azt a kellemes érzést élheti át az olvasó, hogy érti a könyv kevésbé megmagyarázott utalásait. A probléma inkább a túlmagyarázott utalásokkal van. Amikor egy-egy bedobott kifejezésről a beszélő szereplő a történet szempontjából teljesen szükségtelenül kiselőadást tart a másiknak, ott az olvasó, aki hallott már, mondjuk, az önzőgén-elméletről, nyugodtan ugorhat, mert semmilyen lényeges momentumról nem fog lemaradni.

Markéta Banková: Semmi az egész – Románc a genetika korában. Ford.: Balázs Andrea. Typotex Kiadó, 2021. 3200 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/40. számában jelent meg október 1-jén.