A sci-fiket jóslatként is értelmezhetjük

A sci-fiket jóslatként is értelmezhetjük

Kemenesi Gábor (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezen a héten Kemenesi Gábor virológust.

Valószínűleg minden kutató szereti a tudományos-fantasztikus irodalmat, én is rajongok a sci-fiért. Ezen belül minden műfajt szívesen olvasok, de leginkább a Douglas Adams nevével fémjelzett humoros, szatirikus science fiction könyvek a kedvenceim. Gyakorlatilag nem telik el úgy hét, hogy ne forgatnám a Galaxis útikalauz stopposoknak nagy kiadását. Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy bár szatíra, a szerző tökéletesen ráérzett a világ visszásságaira. Sokszor azt érzem, mintha egy Douglas Adams-regényben élnénk, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy humorosan fogjam fel a legfurcsább jelenségeket is, másrészt viszont ijesztő is, tekintve, hogy a Galaxis útikalauz mégiscsak a Föld megsemmisüléséről szól.

Mindig foglalkoztatott, hogy a természettudósok miért vonzódnak a sci-fihez. Én magam is végigolvastam a klasszikus sci-fi-irodalom összes szerzőjét, H. G. Wellstől Asimovig, és talán az ragadja meg a kutatókat, hogy a sci-fi az emberi tudásvágy projekciója. Vagyis e könyveket jóslatként is értelmezhetjük, hiszen megpróbálják előre jelezni a jövő történéseit, és a még nem ismert világ jellegzetességeit. És a tudomány is ezzel foglalkozik: megpróbálja kielégíteni az ember tudásvágyát, hogy ennek révén felkészülhessen a jövőben jelentkező kihívásokra, és megváltoztassa a jövőt, ha a projekció alapján az rossznak ígérkezik.

Ugyanakkor, miközben sci-fi-t olvasok, el tudom engedni a tudományt és a realitást, ilyen értelemben nem vagyok vaskalapos kutató. Az a fontos, hogy a sci-fi ben működő természeti törvények és jelenségek az adott univerzumban legyenek relevánsak, nem kell (persze, észszerű határokon belül), hogy azok mindenben megfeleljenek a valóságos tudományos ismereteknek.

Az utóbbi lassan három évben – a valós események ismeretében nem túl meglepő módon – különös figyelem irányult a járványtémájú sci-fik, illetve a jövő járványait előre jelző tényirodalom felé. Miközben vannak olyan emberek is, akik a covid harmadik évének végén már az egész témát és a jövőbeli hasonló vagy még sokkal súlyosabb járványok említését is elfelejtenék örökre (erre sajnos nem lesz módjuk). Csakhogy a jövőbeli járványok okozta kihívásokat – ahogy erről David Quammen ír félelmetesen hitelesen a covid előtt hét évvel megjelent, akkor még sci-finek tűnő, de azóta inkább profetikusnak tekintett Gazdaváltás című könyvében – nem választhatjuk el az összes többi globális kihívástól. Vagyis bármilyen jövőről szóló, a jelenlegi tendenciákból levonható következtetéseket logikusan követő sci-fit olvashatunk, az elkövetkező években fenyegető járványokat megalapozó világgal találkozhatunk bennük.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/48. számában jelent meg november 25-én.