Mi is az a pankli? Mire használják a zsíros szódát? És kikre mondják, hogy balik? Hasonló, izgalmas kérdésekre is választ kaphatunk Kőrössi P. József legutóbbi naplókötetéből, az Ajusziból. A címszereplő a szerző idős édesanyja, ő idézi fel csendes elzárkózásukban az egykori időket. A járvány kezdeti heteit, hónapjait éljük, Kőrössi pedig párhuzamosan hozza édesanyja emlékeit, illetve számol be mindennapjaikról.
Egyértelműen az előbbi részek az érdekesebbek, ezekben találkozunk az említett kifejezésekkel is. Igaz, sokszor nincs egyértelműen elmagyarázva, melyik mit jelent, a kontextusból kell az olvasónak rájönnie. A zsíros szódáról viszont több mindent is megtudunk: „a Hattyú utcában csak leszúrni lehetett a disznót, meg feldarabolni, feldolgozni nem. Na, már akkor tudták az emberek, hogy a szappan fertőtlenít, ha zsíros szóda is van benne. (…) A zsíros szódával sokan lettek öngyilkosok falun. Azzal meg a rézgáliccal. Az egyik lúg, a másik nem tudom, mi, de megitták.” Hozzáteszi, a disznó valamelyik részéből készítették az anyagot, és boltban lehetett kapni.
Mennyivel izgalmasabbak ezek a részek, mint amikor a szerző sokadjára fejti ki, hogy rászólt az anyjára, hosszabban és alaposabban mossa meg a kezét. Az persze a szerző javára szóljon, hogy egyértelművé teszi, bizonyos mértékig érthető óvatossága hogyan fordul kényszerességbe, sokszor következetlenségbe. (Beszökik a piacra, lehúzatja a maszkot, ha egy szép nőt akar megnézni stb. Minden kilincset fertőtlenít, de a laptopot, amivel egész nap dolgozik, nem.) Nem is annyira a jelenkori részek az érdekesek, más témák esetében sem. A szerző vagy nagyon profán (például mikor a szeretőjével való együttlétet érinti), vagy nem megy elég mélyre. Pedig az édesanyjával nézett filmek, például az Édes Anna vagy a Valamit visz a víz kapcsán is lehetne jókat írni.
Réz Pál nyilvános magánbeszélgetései
Persze, a barátok jogosan félhetnek a mítoszrombolástól, de igazából mítoszokat építeni senki esetében sincs értelme.
Érdekes, hogy a könyvkiadó-író naplójegyzeteiben milyen visszafogottan esik szó bármi irodalmiról. Pedig az ilyesmiért lehetett szeretni például sokat vitatott könyvét, a Naplóromokat. Abban Réz Pállal való korábbi beszélgetéseit jegyezgette le, ahogy most édesanyja mondatait veti papírra. Kifejezetten autentikusan teszi, ami örömteli, ugyanis maga a szóhasználat is sokat elárul gondolkodásáról, a korabeli világról. Beszédes például, amikor az asszony édesanyja fiatalkorát eleveníti fel, és szóba kerül, hogy annak nevelőapja kamaszkorában visszatérően zaklatta őt. Azaz: „szemtelenkedett vele”. Ennél többet nem is mond: „lehetett tizenhárom-tizennégy éves, ez a Csipe közeledett hozzá. Nem tisztességes szándékkal. (…) Szemtelenkedett az anyuval. (…) Váratlanul hazament anyu anyja. Nem tudom, hogy akarattal, vagy nem, de hazament, és akkor rajtakapta a Csipét, hogy szemtelenkedik a lányával, a fogadott lányával. Seggbe rúgta. Három napot adott neki. Költözz!” Milyen finoman, eufemisztikusan van ez a botrány is leírva!
A háborúról, egykori romániai diktatúráról szóló részek szintén fontosak. Az édesanya hol vonakodik egyáltalán szóba hozni, milyen gyomorgörcsös állapotban utazott akkoriban. Máskor viszont nyíltabban beszél a Ceaușescu-időkről, a világháború borzalmairól. Nagyon is érdemes volt a tapasztalatait lejegyezni, sokat tanulhatunk abból, ahogy a régi dolgokat felidézi, másrészt ahogy az újabbakra reagál. Csak a helyenként előforduló mondatszerkesztési hibák miatt bosszankodhatunk, a könyvre mindenképp ráfért volna egy alaposabb szerkesztés.
Kőrössi P. József: Ajuszi, Noran Libro Kiadó, 2022, 3490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/13. számában jelent meg, március 31-én.
