A kényelem hite hajt bele a digitális függőségbe
Byung-Chul Han a CEU-n (Fotó: Németh András)

Amikor arra keressük a választ, miben élünk, előszeretettel emlegetjük George Orwell vagy Aldous Huxley disztópiáit. Pedig közelebb jutunk a valósághoz, ha a népszerű dél-koreai–német filozófus, Byung-Chul Han könyveit vesszük le a polcról. Panaszra igazán nincs okunk: a Typotex folyamatosan hozza ki a kis kötetecskéket, az azokat hirdető plakátokba pedig a legforgalmasabb metrómegállóknál is belefuthatunk.

A szerző másfél éve Budapestre látogatott, a fokozott érdeklődésről így személyesen is meggyőződhettünk. Nem kis dolog ez, hiszen egyszerűsítésre nem hajló, Michel Foucault, Hannah Arendt vagy Jürgen Habermas nyomdokain járó filozófusról van szó. Aki viszont rendesen eltalálja a korszellemet, hétköznapjainkra mind ráismerhetünk az olyan könyveiben, mint a Pszichopolitika vagy a Csillapító társadalom. Legyen szó önkizsákmányolásról, teljesítménykényszerről, kapcsolatképtelenségről vagy influenszerpolitikáról: Han rólunk mesél.

 A másikhoz való visszatalálást hirdette a sztárfilozófus, akit még a pápa is olvas
Lakner Dávid

A másikhoz való visszatalálást hirdette a sztárfilozófus, akit még a pápa is olvas

Budapesten járt korunk népszerű gondolkodója, Byung-Chul Han, aki szerint egyre inkább magunkba vagyunk zárva, a virtuális világ pedig elfordít a többi embertől.

Teszi ezt úgy, hogy felismeréseivel nem szívesen szembesülünk. Vitáznánk vele, ha tudnánk. Rámutat ugyanis arra, hogy miközben mi szabadnak, önbeteljesítőnek, eredetinek és önállónak gondoljuk magunkat, valójában ugyanúgy foglyok vagyunk, mint elődeink. A legújabb kötetben tárgyalt világjelenséget, az információk áradatát önmagában persze senki nem tagadná. Amikor viszont az azt megtestesítő dataizmust, az átláthatóságot mint követelményt tárgyalja kritikusan, sokan feltehetőleg már tiltakoznának.

„Az átláthatóság imperatívusza az információk szabad áramlását biztosítja. Valójában nem az emberek, hanem az információk szabadok. Az információs társadalom paradoxona a következő: az emberek az információk foglyai. Saját magukat bilincselik meg, miközben kommunikálnak és információkat hoznak létre. A digitális börtön átlátható” – írja. Orwell fegyelmező társadalmát egyértelműen a múltba utalja, a jelenben szerinte nincs szükség semmi ilyesmire. Nem kell profilozniuk bennünket, mert magunk készítjük profilunkat napról napra. Nem kell fegyelmező kényszereket alkalmazniuk, hiszen magunk tároljuk okostelefonunkban a fél életünket, kötjük össze levelezésünket bankkártyánkkal és fotóalbumunkkal.

A nárcizmus ellehetetleníti a szerelmet
Lakner Dávid

A nárcizmus ellehetetleníti a szerelmet

Miért jellemző annyira korunkra a kötődésképtelenség? Hogyan jutottunk oda, hogy addig keressük a „tökéletest”, amíg végül kifutunk az időből?

Mindeközben pedig már nem az elbeszélésekben, hanem az adatokban hiszünk. Abban, hogy minden számszerűsíthető. Han összeköti a jelenségeket: ahogy saját főnökünkként magunkat ostorozzuk munkafüggésbe, úgy az információs rezsimnek is önként és dalolva szolgáltatjuk ki magunkat. Mindehhez elég csupán annyi, hogy kényelmesebbnek gondoljuk azt. Azzal adják el számunkra a digitális állampolgárságot, azzal az összes bérlet-kártya telefonra költözését, sőt még a napi bevásárlás online intézését is.

Koncentrációra való képtelenségünk, folyamatos fáradtságunk eközben jelzi, hogy olyan nagyon mégsem érezzük jól magunkat. Kell viszont a filozofikus szembesülés is ahhoz, hogy ténylegesen megpróbáljunk kilépni ebből. Han nem csupán a diagnózist adja, nem kizárólag negatív látleletet tár elénk, de az élet szépségeinek sorát is egyes köteteiben. Hol az elidőzés művészetéről, máskor a kertészkedés szeretetéről vagy a szépség dicséretéről. Olvassuk őt, ha jót akarunk magunknak.

Byung-Chul Han: Infokrácia. Ford.: Csordás Gábor. Typotex, 2024, 3200 Ft.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/2. számában jelent meg január 10-én.