A múlt század hetvenes–nyolcvanas éveinek füstös kocsmái, zsúfolt balatoni strandjai iránt még az is nosztalgiát érez, aki csak közvetve, filmekből, slágerekből vagy Cseh Tamás-dalokból ismeri a korszak autóstoppos fiataljait. Aki pedig ekkor volt huszonéves, pláne hajlamos elfeledkezni arról, hogy nem is volt olyan felemelő érzés esténként a recsegő Pacsirta rádió gombjait tekergetve a luxin nyugati beatzenét keresni, vagy egy átmulatott éjszaka után a déli hőségben gyógysört inni a bélatelepi restiben.
Völgyi Lajos Májbro című regénye nem nosztalgiázik, nem állítja, hogy régen minden jobb volt, csupán elbeszéli egy kaposvári testvérpár felnőtté válásának történetét. A bemutatott epizódokhoz azonban olyan érzelmi-hangulati többlet tapad, amely – akár a szerzői szándék ellenére is – nosztalgikus alaphangot ad a szövegnek. Bár a könyv elején az író arra kéri az olvasót, hogy a Májbrót ne kulcsregényként értelmezze, a történetet éppen a hátterében felsejlő személyes élményanyag és a közvetlen elbeszélői hang teszi élvezetes olvasmánnyá. A regény kettős memoár: egyik narrátora a szerzővel azonosítható Öcsi, a másik Tomi, az idősebb fivér, akit öccse angol szleng kifejezéssel Brónak nevez. Öcsi élete a nyolcvanas évek sémái szerint alakul; megházasodik, estin elvégzi az egyetemet, szövetkezeti lakást kap, és amikor vállalati üzemvezető lesz, kis Polskiját használt Zsigulira cseréli.
A vagányabb, bevállalósabb báty nem találja a helyét, nem fogadja el a korszak által kínált egysíkú életmodellt. És bár egy ideig gyári munkájából hazatérve éjszakánként maszekban eltökélten kattogtatja a kötőgépet, egy sikertelen disszidálási kísérlet és az emiatt kapott börtönbüntetés után meglép nyugatra. Bro ugyan utálta a „kurva komonizmust”, lázadása mégsem politikai jellegű vagy erkölcsi-filozófiai megalapozottságú. Sokkal inkább azoknak a fiataloknak az ösztönös szabadságvágya vezérli, akiknek életébe észrevétlenül szivárgott be a beat irodalom, Jimi Hendrix vagy a Deep Purple felforgató zenéje. A hetvenes évek végi félig öntudatlan kisvalentinók maguk számára sem tudták megfogalmazni elégedetlenségük okát, életüket egyszerre érezték felszabadultnak és lüktetőnek, ugyanakkor nyugtalanítónak és szorongást keltőnek.
Az életvitelében és eszméiben is Kerouacot követő Tomi miután elhagyta Magyarországot, évtizedeken át sodródott tovább. A szex, a kábítószer vonzásában élt, keresztül-kasul autózott Ausztrálián – ezekről a kalandjairól számol be a disszidensek tört magyarságával a könyv második felében. A Májbro lehetne akár egy magyar Úton–variáció is, ha az író líraibb, vallomásosabb megszólalásmódot választ a báty elbeszélői szólamához. Bro visszaemlékezése ugyan Kerouac spontán prózájához hasonlóan szabadon árad, de a csavargás során átélt élmények mögött Sal Paradise-szal ellentétben Tominál nem lehet érezni a felfokozott énkeresést, a megváltás utáni sóvárgást. Bro hazája elhagyásával hiába szabadította fel magát a pangó kádári világ konformizmuskényszere alól, képtelen megtalálni létezésének értelmét. A Májbro hőseit felnőttként is sodorja a sorsuk; sem a báty kitörése, sem az öcs betagozódása nem hoz lényegi változást.
A regény kétségkívül legsikerültebb részei azok a hosszan kifejtett, nyelvileg is remekül megformált kaposvári és balatoni jelenetek, amelyek a kisvárosi fiatalok perspektívátlanul tengődő, útkereső mindennapjait ábrázolják. Amikor a Tűzgolyó-koncerten részegen darvadozó asztaltársaságról, a butikot nyitó fiatal házaspárról vagy a Balatonon összekalákázott házról olvasunk, nemcsak az író-elbeszélő személyes világába nyerünk bepillantást, hanem a részleteken, az elszólásokon, az öntudatlan emberi viselkedéseken keresztül hiteles közegként beszüremkedik a külső társadalmi valóság. Habár a szerző a fikciós olvasat felé kívánja terelni az olvasót, a regényvilág nagyon is valószerű. A Májbro olvasmányos, lendületes dokumentarista látlelet a hetvenes évek kisvárosi társadalmának kilátástalannak tetsző, mégis életteli valóságáról, egy család összetett lélektani drámájáról.
Völgyi Lajos: Májbro. Cser Kiadó, 2021. 2495 Ft (a könyvből itt hallgathat meg egy részletet)
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/48. számában jelent meg.
