2022 egyik legizgalmasabb kiadványa a Szükséges fölösleg című kötet volt, amely a Térey Jánossal készült interjúkat gyűjti egybe. Százhúsz beszélgetés, illetve lapok különféle körkérdéseire adott válasz a 2019-ben, 48 évesen elhunyt szerzővel-szerzőtől, több mint nyolcszáz oldalon. „A Szükséges fölösleg a maga rendhagyó módján [Térey] önéletrajza” – jegyzi meg a fülszövegben Darvasi Ferenc. Az első közölt szöveg 1993-as, az író ekkor 23 éves, már megjelent tőle a Szétszóratás és A természetes arrogancia című verseskötet, melyekkel azonnal berobbant az irodalmi köztudatba. Az első, még kócosabb, szertelenebb interjúkban Térey hangja néhol hetyke, olykor szinte pimasz; itt az a fiatalember beszél, aki Debrecenből érkezvén a fővárosba csaknem pillanatok alatt magára irányította a szakma és a közönség figyelmét. Az a költő, akinek felolvasóestjein tömegesen jelentek meg a rajongók. Aztán az évek múlásával, eljutva az utolsó, 2019 májusában közölt interjúig végigkövethetjük az ember és az író változását is. A megkomolyodó, de továbbra is üdítően nyitott és pezsgő szellemű, olvasóit – és pályatársait – mindig meglepni képes Térey szól hozzánk a könyv lapjairól. Egyfajta önéletrajz, valóban.
Tele szellemes, mély, olykor pedig humoros gondolatokkal. Térey János nemcsak műveiben, de interjúiban is kényesen igényes volt. Nemigen beszélt a levegőbe, szabatosan fogalmazott. Ezeket a beszélgetéseket olvasni ezért is élmény. És persze a szerző fel-felcsillanó, sajátos humoráért, remek meglátásaiért is. „Ön hívő ember? – hangzik a kérdés az egyik beszélgetésben. – Költészetem alapvetően a hit kínálta kérdések körül forog, de a vers határain kívül hiúságnak, karácsonyi körkérdésbe való szépelgésnek vélem a hitről, vallásról való beszédet. Magánügynek tartom, hogy személy szerint mennyire találok vigaszt a vallásban, és mennyire gyötörnek kétségek, bizonytalanságok” – így a válasz. „A figura karakteres üressége vonzott” – mondja egy másik interjúban arra a felvetésre, hogy Nibelung-lakópark című drámájában „a DJ-társadalom nagyon kemény pofonokat” kapott. Az ember már csak azt a jellegzetes, kaján kacajt hiányolja, amely egy-egy ilyen megjegyzés után azt minden bizonnyal követte.
Gyakran bukkan elő a különféle klikkeket, csoportosulásokat, kötelező ízléseket kerülő-vitató Térey is. Kollégánk, Lakner Dávid 2018 júniusában a Magyar Hangban megjelent interjújában többek közt arról faggatta a szerzőt, műveiben, ha provokál, szándékosan teszi-e. „Soha nem provokálok pusztán a provokáció kedvéért. Problémákra szeretném felhívni a figyelmet. Olyan erős magyar reáliák szerepelnek ebben a regényben (a Káli holtakban – a szerk.), mint Trianon vagy éppen a holokausztot ábrázoló művészet unortodox olvasata. Ha a regényhősöm olyasmiről mond negatív értékítéletet, ami sokaknak szívügy, mint például a Saul fia című film, nem csodálom, ha valaki felkapja a fejét, vagy zokon veszi. Ilyesmit ezek szerint nem illik mondani?” (Lapunk szerzői közül egyébként szerepel a kötetben Ficsor Benedek 2014-es, illetve e sorok szerzőjének 2013-as és 2014-es interjúja, mindkettő az egykori Magyar Nemzetben jelent meg.)
A Szükséges fölösleg elolvasható elejétől a végéig, de akár találomra felütve, a korszakok közt ugrálva is. Akárhogy fogyasztjuk, egy nagyon eredeti elme gondolatait találjuk benne – gondos és kiváló szerkesztésben.
Térey János: Szükséges fölösleg – Összegyűjtött interjúk. Jelenkor, 2022. 7999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/40. számában jelent meg szeptember 30-án.
