A görög mitológia legismertebb alakjai évezredek óta jelen vannak az emberek gondolkodásában, történeteiben. Ma is: számos modern film, könyv, sorozat merít az antik hősök sztorijaiból, elég az Éhezők viadalát (ebben a főszereplő, Katniss Everdeen Thészeusz nyomdokaiban jár), vagy Rick Riordan nagy sikerű ifjúságiregény-folyama, a Percy Jackson és az olimposziak darabjait említeni. De még a valamivel idősebb generáció hőse, Xena, a harcos hercegnő is a görög istenekkel viaskodott annak idején.
Zalka Csenge Virág régész és mesemondó írja új kötete, az Elfeledett görög–római mítoszok előszavában, hogy akárcsak a tündérmeséknek, a mítoszoknak is megvan a maguk kánonja, vagyis egy afféle toplista az ősi mítoszokból, amelyeket többé-kevésbé mindenki ismer. A szerző arra vállalkozik, hogy olyan történeteket – személyes kedvenceit – mutassa meg az olvasónak, amelyek ritkábban kerülnek a látókörünkbe. Vagy azért, mert töredékesek, vagy – ez is előfordul – túl kényes témát feszegetnek. Esetleg az általánosan ismert verzióktól eltérő módon dolgozzák fel ugyanazt a témát.
A női hősök a magyar népmesehagyományban sokkal hangsúlyosabban voltak jelen, mint azt gondoljuk
Zalka Csenge Virág a tabutémák mesebeli megjelenítéséről, a bátor női hősökről és arról, melyik történet nyújthat kapaszkodót a mostani bizonytalanságban. Interjú!
Vegyünk egy példát a sok izgalmas és szeretni való történet közül. Mómoszét, a tizenharmadik istenét. „Sokan nem tudják, hogy az idők kezdetén nem tizenkét istenség lakott az Olümposzon, hanem tizenhárom. A tizenharmadik istenség pedig nem más volt, mint Mómosz, a gúny, a szarkazmus és a kritika istene” – ezzel a sokat ígérő bevezetővel indul a történet, hogy csakhamar még jobb fordulatokat vegyen. A még friss világban az istenek azzal szórakoztatják egymást, ki tud érdekesebb találmánnyal előrukkolni, mire Poszeidón egy nap bejelenti, hogy új állatot alkotott – feltalálta a bikát. Ebben eddig nincs semmi meglepő – abban azonban annál inkább, hogy a háttérből egyszer csak megszólal valaki: „Ugyan már, Poszeidón!” Mómosz az, aki pimaszul elmagyarázza istentársának, hogy az állat szeme rossz helyen van, mert ha fejét lehajtja, nem látja, hová öklel. Mómosz ezután mindenki művében talál valami kivetnivalót – Pallasz Athéné házában, majd Zeusz nagy találmányában, az emberben is. „Hát, az ember… Ne haragudj, felség, de amennyire remek ötlet, tényleg, a kivitelezés is nagyszerű, mégis… nem kellett volna a szívéhez egy ablakot vágni? Ha az emberek láthatnák egymás szívét, tudnák, hogy ki az, aki jószívű, és ki az, aki gonosz. Miért kellett elrejteni az igazi valójukat egymás elől? Úgy érzem, baj lesz ebből…” – bölcselkedik szemtelenül a kritika istene, és hogy mi lesz ennek a vége, azt nem áruljuk el, kiderül Zalka Csenge Virág könyvéből. Amelyet egyébként – elsőként kötetei sorában – felnőtteknek állított össze. De, tesszük hozzá mi, egy nagyobb gyerek is remekül szórakozhat rajta.
Zalka Csenge Virág: A néma istennő – Elfeledett görög–római mítoszok. Trend Kiadó, 2024. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/48. számában jelent meg november 29-én.
