Új kiadásban, nyolc novellával kiegészülve jelent meg Dmitry Glukhovsky, a Metro-trilógia és a Text szerzőjének novelláskötete, az Orosz népellenes mesék. Ebben a sci-fivel vegyített politikai szatírában szürreális Oroszország képe rajzolódik ki, olyan világ, ahol semmi sem az, aminek először gondolnánk. A könyv új kiadása kapcsán beszélgettünk a kötet egyik fordítójával, M. Nagy Miklóssal.
– Az Orosz népellenes mesék 2013-ban jelent meg először az Európa Könyvkiadó gondozásában. Az elmúlt hat év változásai mennyire alakították a szövegeket? Az új novellák milyen eseményekre reflektálnak?
– Glukhovsky körülbelül 2008 és 2013 között írt szatirikus novellákat az orosz társadalomról és politikai életről; Oroszországban 2010-ben jelent meg a Rasszkazi o rogyinye (magyarul Orosz népellenes mesék) című kötet, amely után még jó néhány elbeszélés született, szerintem egyre jobbak, de ezekből már nem lett új kötet.
Hogy miért nem? Hirtelen, Putyin éles konzervatív fordulata révén az orosz társadalom annyira groteszkké vált Glukhovsky szerint, hogy úgy érezte, már nem tudja megragadni az írói eszközeivel. A valóság túltett minden szatírán. Így aztán nem írt több elbeszélést, és ő sem szorgalmazta a második kötet megjelentetését, ahogy a kiadók sem – a megváltozott politikai légkörben talán már túl élesnek találták a Putyin-rendszer bírálatát. Közben Glukhovsky egyre inkább politikai publicisztikákban, nyugati lapokban mondta ki véleményét a rendszerről, és szatirikus elbeszélések helyett realista regényt akart írni a mai Oroszországról, amely Text címmel aztán meg is született. A most megjelenő, bővített tartalmú magyar kötetben szereplő új novellák, például az „Amíg áll” vagy az „Áldozat” című remekmű szerintem bámulatos beleérzéssel ábrázolja a „nemzeti vezető” alakját, az autokratikus rendszert és a körülötte sündörgő, szánalmas, meghunyászkodó politikai „elitet”.
– Oroszul Elbeszélések a hazáról címmel jelent meg a könyv. Mi az oka annak, hogy sokkal erőteljesebb címmel látott napvilágot itthon a kötet?
– A Putyin-rendszer konzervatív fordulatával a „haza” szó végtelenül elcsépeltté vált az orosz nyelvben – ezért az orosz cím működött: az olvasó rögtön érezte benne az iróniát. Magyarul ez nem jött volna át, ezért egyszer pár pohár bor mellett ötletelni kezdtünk Dmitryvel, és a Russzkije antyinarodnije szkazki, azaz az Orosz népellenes mesék mellett döntöttünk. Végül is az elbeszélések részben arról szólnak, hogy a vezető politikusok milyen mesékkel etetik a népet. Mármint azért, hogy aztán rájuk szavazzanak, és ők nyugodtan tudjanak tovább lopni, gazdagodni és élvezni a hatalmat meg a vele járó kiváltságokat.
– A novelláskötet első megjelenésekor Glukhovsky egy interjúban arról beszélt, hogy a korrupció nem a politikai rendszer része, hanem a rendszer maga. Ha ebből a megközelítésből olvassuk a szövegeket, akár Magyarországra is asszociálhatunk. Van-e létjogosultsága egy ilyen olvasatnak?
– Szerintem elsősorban nem a korrupció bemutatása miatt asszociálhatunk Magyarországra. Amikor a kötet először megjelent magyarul, 2013-ban, még alig kezdődött el az a folyamat, amely ma annyira nyilvánvaló: hogy az Orbán-rendszer egy csomó dologban másolja a putyini „irányított demokráciát”. Vagy lehet, hogy nem másolja, hanem populista ösztönöktől vezérelve teszi meg ugyanazokat a lépéseket, mert a magyar társadalom értékrendszere nagyon hasonlít az oroszéra, amit már régóta tudunk a szociológiai kutatásokból.
Épp azért érdekes olvasni ezeket a Glukhovsky-elbeszéléseket, mert gyakran lehet az az érzésünk, hogy rólunk, a mi magyar világunkról is szólnak. Főleg akkor, amikor azt mutatják meg, hogy a politikai élet boszorkánykonyhája hogyan alkotja meg a tömegeket olyan remekül kielégítő propagandakotyvalékot…
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék. Helikon Kiadó, 2019. 3199 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
