Sebastian Barry és Bödőcs Tibor, Vida Kamilla és Puskás Panni is ott voltak az idei kedvenceink között. A 2021-ben általunk leginkább szeretett könyveket szedtük egy csokorba.
Sebastian Barry: Egyezer hold (fordította: Morcsányi Júlia)
Hogy a világ furcsa és elveszett, ez nem is volt kérdés. Hogy a földön nincs egy talpalatnyi hely sem, ahol megállni veszedelmes ne volna, nos, úgyis ezt a hírt hozta minden pillanat. Hogy akadnak lelkek, akik szeretnek engem, és szívek, amelyek vigyáznak rám, olyan igazság volt, amitől magától értetődőnek kell tartani – zárja könyvnyi hosszúságú belső monológját Sebastian Barry Egyezer hold (A Thousand Moons) című regénynek elbeszélője.
A kötet a 2016-ban (magyarul pedig tavaly) megjelent Végtelen napok (Days Without End) folytatása, klasszikus továbbmesélés helyett azonban sokkal inkább kiterjesztéssel, kifordítással és újraírással találkozunk a szövegben. A kislánykorában lakota indiánok által elrabolt, és közöttük felcseperedett Winona – akit az előző könyvben magához vett a két polgárháborús veterán, az Írországból menekült Thomas McNulty és a jenki John Cole – főszereplővé (és narrátorrá) lép elő, hogy a pótszülei után ő is megvívja a saját küzdelmét a háborús pusztítás után ébredező országban.
Ahogy korábbi munkáiban, az ír szerző ezúttal is az identitások egymásba játszásával alakítja a cselekményt. S ugyan a származások, nemek, ideológiák és kultúrák keveredésének fájdalmas, de elkerülhetetlen folyamata nem eredményez olyan dinamikus, sodró lendületű prózát, mint a Végtelen napok esetében, az Egyezer hold célja nem is elődje világának újrateremtése.
Miután McNulty és Cole keresztül-kasul bejárták a vérben tocsogó vadnyugatot, letelepednek a dohánytermesztő Lige Magan farmján. Az 1870-es évek Amerikája – különösen a nagyvárosoktól távoli, bizonytalan státuszú vidékek, ahol a törvénynek általában az szerez érvényt, akinek több fegyveres áll a háta mögött – a harcedzett fehér férfiak számára is életveszélyes, egy fiatal indián lánynak alig van esélye sérülések nélkül átvészelni a még mindig forrongó mindennapokat. Winonát is utoléri a barbárok kegyetlensége, a megerőszakolt és összevert lánynak így a háborítatlan élet helyett csak a bosszú marad.
A Végtelen napok egy homoszexuális kapcsolatban élő ír menekült – McNulty – elbeszélésében mutatja be Amerika vérben áztatott múltjának fragmentált mikrotörténeteit, az őslakosok módszeres kiirtásától a rabszolgaságon át az értelmetlen, és a katonák többsége számára átláthatatlan polgárháborús öldöklésig. Az Egyezer hold pedig a darabokra hullott történelmi elbeszélés újabb cserépdarabját vizsgálja meg: az erőszak évszázados történetét női szemszögből. Winona életét a férfiak szabályrendszere határozza meg egészen addig, amíg a kezébe nem veszi a sorsát. S bár többször elbukik, kis híján az életével fizet a merészségéért, hibái a saját döntéséből következnek, függetlensége így egy új világ ígéretét hozza el.
De erre a világra még várnia kell – talán azóta sem jött el. Winona azonban mégis rátalál valamire, ami keveseknek adatott meg (akkoriban): lelkekre, akik vigyáznak rá, így téve egy kicsivel biztonságosabbá a talpalatnyi földet, ahol megállhat.
A (lassan kifulladni látszó) polgár- és emberjogi küzdelmek sűrűjében üdítően hat Barry prózájának természetessége. Történeteiben nyoma sincs ítélkezésnek, így sem szégyen, sem büszkeség nem kapcsolódik a homoszexualitáshoz vagy a férfiak női-, és a nők férfiruhában megélt identitásához. A társadalmi konstrukciók, az elnyomás, és az azelleni lázadás a narratíva magától értetődő eleme, az Ezeregy hold nemes egyszerűsége új megvilágításba helyezheti az egyre elkeseredettebb mozgalmi harcokat is.
A regény hatását pedig csak tovább fokozza a nagyszerű fordítás. Morcsányi Júlia a Végtelen napok után az Egyezer hold esetében is kiváló munkát végzett, a szabadon áramló monológ szabálytalanságait, a szándékosan rontott, néhol alul-, máskor váratlanul felülstilizált, minden keresetlensége ellenére is roppant lírai nyelvet bravúrosan ültette át magyarra. Winona elbeszélése így legalább olyan feszültséggel teli, brutálisan nyers, és megindítóan szép, mint az eredeti. (Ficsor Benedek)
Bödőcs Tibor: Mulat a Manézs
Bödőcs Tibor harmadik kötetében úgy ad tökéletes lélektani diagnózist a magyar társadalomról, hogy egy szóval sem említi Magyarországot. A Mulat a Manézs Hettikánia cirkuszbirodalmában játszódik, ahol Luigi King uralkodásának harmincadik évfordulóját ünneplik éppen. A vircsaft pedig nem (csak) azért idézi meg lapról lapra a valóság mindennapjait, mert a dél-amerikai és keleti-európai diktátorok anyagából gyúrt porondmester szlogenje – „egy a cirkusz, egy a sátor” – kísértetiesen emlékeztet egy szívünknek oly’ kedves cirkuszigazgató szavajárására. A humorista ennél jóval mélyebb összefüggéseket tár fel a szervilizmusból, megalkuvásból, gyávaságból, ostobaságból és opportunizmusból felépített világok – fikció és realitás – között. Mindezt pedig egy olyan sosem létezett, egyszerre szándékosan modoros, akadálytalanul áramló és természetesen kegyetlen nyelven, aminél aligha lehetne testhezállóbbat kitalálni egy diktatúra abszurditásának elbeszéléséhez.
– Hozz létre álintézményeket látszathatáskörökkel! Emelj fel és ejts le újabb és újabb figurákat! Ne is sejtsék, hogy aznap fel- vagy lefelé visz-e az útjuk. A hízelgés virágfüzére közé vegyítsd a fenyegetés töviseit! Lelkükben röptesd a remény papírsárkányát! – tanácsolja Luiginak leghűségesebb szolgája, Szurkovics – akinek a nevét a szerző nem mellesleg Vlagyimir Putyin kegyvesztetté vált egykori jobbkezétől, Vlagyiszlav Szurkovtól kölcsönözte.
„Legyenek szövetségeseid és titkos szövetségeseid a szövetségeseid ellen. Csak azt nevezd ki, akiről van lejárató anyagod, akit tudsz vegzálni! Aki ellen bármikor indíthatsz hajtóvadászatot.” Ennél hasznosabb tanácsot a Kárpátok ölelésében sem adhatnának a diktátorok bizalmasai. A Mulat a Manézs karneváli forgataga azonban – ahogy már említettem – jóval több egyszerű politikai pamfletnél. Bödőcs Tibor nagyszerű érzékkel talál rá az önmagát hatalmasnak és bölcsnek hazudó kisszerűség és ostobaság forrására.
– Fejedelmien vizelnie kell, de csak hosszú várakozás után, esendő kisemberként tud – írja Luigiról, aki vizelés közben elgondolkodik, és „hurutos jajszóval az égre pillant. Esteledik. Mire gondol? Nem arra, hogy évmilliókkal ezelőtt indultak el ama csillagfények. Nem ötlenek eszébe húr- és hurokelméletek talányai, nem tolul agyába a multiverzum fantazmagóriája, a fehér óriások meg a vörös törpék, a kozmikus háttérsugárzás szépséges zsizsegése (a szférák zenéje), a kvarkok, bránok, szupernóvák, eseményhorizontok csodái. (…) Nem ötlik eszébe a szakadozott ózon, mint viharvert cirkuszi sátor. (…) Nem. Arra gondol a Hettikákon A Hettikánokért Világfórum Főtitkára: bassza meg, régen áthugyoztam a sátrat, lefejeztem a rózsákat a sugarammal, most meg!?”
Az Addig se iszik irodalmi paródiái, illetve a Meg se kínáltak szívbemarkolóan abszurd melós-monológja után Bödőcs Tibor kockáztatott, és bejött neki: szépirodalommá formálta a stand-upban gyökerező komédiáját. A Mulat a Manézs stílusbravúrja így nemcsak a társadalmi folyamatokat, de a nyelvet is új megvilágításba helyezheti. Remélhetőleg, előbb-utóbb a szöveg ezen értékeit is felfedezi magának az irodalmi (magas)élet. (Ficsor Benedek)
Ficsor Benedek idei kedvencei
1. Bartók Imre: Lovak a folyóban
2. Sebastian Barry: Egyezer hold
3. Bödőcs Tibor: Mulat a Manézs
4. Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok
5. Borbély Szilárd: Kafka fia
Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány
Kevés olyan izgalmas bemutatkozó verseskötet jelent meg az elmúlt években, mint Vida Kamilláé. Az sem gyakori – írtuk korábbi kritikánkban –, hogy egy 24 éves alkotó első könyvére évek óta várjunk. A szerző viszont tett róla, hogy fontos eseményként tekintsünk a Konstruktív bizalmatlansági indítvány megjelenésére. Olyan könyv ez, ami hangot ad egy generációnak, képbe hozva Harry Potter-rajongást és óvodai emlékeket éppúgy, mint a születő magyar demokráciára való visszaemlékezést, 2006 őszét és járványidőszakot, társadalmi szerepvállalást és egy kezdő költő eligazodási kísérleteit az irodalmi élet útvesztőiben. Mégis, miközben felmutatja számunkra, hogy „ez egy másik nemzedék” (az a generáció, amelyik tudja, honnan származik az előző idézet, és persze megvan a véleménye a hasonló zenekarokról), eközben hangja teljesen egyéni, másokkal összetéveszthetetlen. Kifejezett magabiztosság kell ahhoz, hogy egy induló költő ne féljen mottóként Gyurcsány Ferenctől, Esterházy Pétertől és Majkától idézni. Vida Kamilla kötetére pedig végig jellemző is a bátorság, ezért is lehet ennyire emlékezetes. Mostantól már a második kötetet várhatjuk. (Lakner Dávid)
Puskás Panni: A rezervátum visszafoglalása
Szintén elsőkönyves szerzőről van szó, szintén üdítően friss hangon szólalnak meg ezek a szövegek. Puskás Panni novellákat ír, ezekben a személyes viszonyokat boncolgatva rengeteg szarkazmussal, fekete humorral. Nem félve az öniróniától sem, így mulatva azon az igyekezeten, hogy bízunk benne, a világot megváltoztathatjuk, pláne megválthatjuk még. Akár közéleti állásfoglalásainkkal, akár azzal, hogy irodalmi ideáinkhoz próbálunk hűek maradni. Aztán persze amikor beállít hozzánk a legkevésbé sem irodalmi, hanem a nagyon is valós Bukowski, akkor könnyen csalódhatunk. A szerző novelláiban előszeretettel játszik élettel és halállal, olvassuk a borítón, ez pedig olyannyira így van, hogy a szövegek sokszor zavarba is ejthetnek bennünket. Miközben abszolút revelatív erővel bírnak, legyen szó épp a Pornó című elbeszélésről, esetleg a címadó A rezervátum visszafoglalásáról. Izgalmas, játékos, szerethető kötet. (Lakner Dávid)
Lakner Dávid idei kedvencei
1. Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány
2. Puskás Panni: A rezervátum visszafoglalása
3. Rényi Ádám: Osztálytalálkozó
4. Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers
5. Szilágyi István: A hóhér könnyei
6. Albert Camus – Maria Casarés: Főleg szeress
7. Jan Patocka – Platón és Európa
8. Az MMA-kiadó idei két lexikonja (Magyar irodalmi művek 1956-2016; Magyar filmek 1896-2021)
Szathmáry István idei kedvencei
- Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca
- Spiró György: Mikor szabad ölni?
- Emmanuel Carrére: Isten országa
- Bartók Imre: Lovak a folyóban
- Reigl Judit: Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent
