Manapság, amikor egyre több kritika éri a modern közgazdaságtant amiatt, hogy piedesztálra emeli a szabad piacot, amely csupán egy elméleti konstrukció, a neoliberális közgazdászok azzal védekeznek: a közgazdaságtan atyja, a neves skót filozófus és közgazdász, Adam Smith sem gondolkodott másképp. Szerintük A nemzetek gazdagságának írója az önző egyének közötti verseny híve volt a szabad piacon, amelyet egy láthatatlan kéz irányít úgy, hogy végül mindenki számára a legkedvezőbb helyzet álljon elő.
Csakhogy a valóságban a sokat hivatkozott közgazdász soha nem helyeselte a korlátlan pénzsóvárság védelmét szolgáló morálfilozófiát. Smith olyan kis farmerekről és kézművesekről írt, akik arra törekednek, hogy a lehető legjobb árat szabják termékeikért maguk és családjuk ellátása érdekében. Ez valódi önérdek, nem pedig pénzsóvárság. Pénzsóvárnak ugyanis sokkal inkább az a magas fizetésű vállalati vezető tekinthető, aki elbocsát több ezer embert, majd nagy összegű prémiummal jutalmazza meg magát, amiért megtakarított a vállalatának egy csomó pénzt. Ráadásul Smith Az erkölcsi érzelmek elmélete című művében azt is kifejtette, hogy korántsem az önérdek az egyetlen mozgatórugónk, ennél jóval összetettebb lények vagyunk, így emberi kapcsolataink – legyen szó a családunkról, szomszédainkról, barátainkról és ismerőseinkről – messze túlmutatnak ezen a dimenzión.
A közgazdászok azonban mostanra szem elől tévesztették az emberi cselekedetek társadalmi és gazdasági körének alapszintű megértését, valamint az együttérzést, amellyel az emberek egymáshoz viszonyulnak, továbbá azokat az érzelmeket is, amelyek cselekvésre ösztönzik az embereket, és amelyek segítségével megítélik a saját és mások viselkedését. Erre figyelmeztet nemrég magyarul is megjelent, A közgazdaságtan humanizálása című könyvében Vernon L. Smith és Bart J. Wilson, akik nem kisebb kihívásra vállalkoztak, mint hogy Smith alapművét beillesszék napjaink közgazdaságtani áramlatainak körforgásába. A közgazdaságtan történetének első rendszerezett és a nyugati világ egyik legnagyobb hatású műveként hivatkozott kötet ugyanis napjainkban éppen olyan fontos üzenetet hordoz az értékteremtésről, mint a korát jelentősen meghaladó smith-i gondolatok keletkezésének idején.
A Nobel-díjas Vernon L. Smith és kutatótársa, Bart J. Wilson így ebben a kötetben különböző közgazdasági és játékelméleti modellekkel tesz kísérletet arra, hogy bemutassa: a közgazdaságtan igenis emberközpontú tudománnyá alakítható, ha ehhez az emberi kapcsolatokat építő érzéseket, a bajtársiasságot és a jóhiszeműséget vesszük kiindulópontnak. De a két közgazdász könyve nem csak azért jelentős, mert újra előveszik az emberi érzések, gondolkodásmódok és a legjellemzőbb motivációk teljes skáláját. Legalább ennyire fontos – ha nem a legfontosabb –, hogy könyvükben határozottan kiállnak egy olyan rendszer mellett, amely az erkölcsi érzelmeinkre alapoz, amely hosszú távon is biztosíthatja az emberiség fennmaradását.
Vernon L. Smith – Bart J. Wilson: A közgazdaságtan humanizálása. Ford.: Szentes Dóra, dr. Sárvári Balázs. Pallas Athéné Könyvkiadó Kft. 3499 forint, 2020
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
