Nehéz mostanában aktuálisabbnak lenni Ali Smithnél. A skót írónő a brexitnépszavazás után kezdte írni Évszak-tetralógiáját, kifejezetten gyorsan eljutva Ősztől a Nyárig. Most, amikor a negyedik kötetről írok, az eredeti megjelenés éve, 2020 is már a félmúltat jelenti. A történéseket tekintve mindenképp: akkor épp ismerkedtek a koronavírussal, most viszont olyan, mintha a járvány egy emberöltővel ezelőtt történt volna. Minden, ami pedig azt megelőzően zajlott – tényleg, mintha egy másik korszak lenne.
Hosszú távon a nagyon a kortárs valóságot megmutató regény persze az elévülés jeleit mutathatná. De Ali Smith szerencsére mindig is jócskán átszőtte költészettel a történeteit, másrészt átfogóbb képet fest a világról, amelyben mindannyian élünk. A Nyárban tematizálva többek között klímaszorongást, populista szólamokat, közéleti cinizmust és a jövőbe vetett hit elvesztését. Mindezek mellett pedig kevésbé számít, hogy néhány év múlva esetleg ismeretlenebbül fog hatni annak leírása, hogyan ábrázolták magát a vírust, hogy aztán a képet be lehessen tenni minden erről szóló hír mellé.
A tetralógiát persze érdemes az elejétől olvasni, így haladva a végkifejletig, mely valóban le is zárja a négy kötetet. Nincs könnyű dolga így a becsatlakozóknak, ha valóban teljes képet szeretnének arról, mit is kívánt elmesélni az írónő. Működnek ettől még önmagukban is a részek, így a Nyár is. Viszont hiába kapunk önálló történeteket, ha visszatérő szereplőkkel van dolgunk, akikről megtudhattunk már korábban ezt-azt. A Nyár középpontjában a korábban megismert szereplők mellet egy diszfunkcionálisnak ható család áll, benne az egykor színésznő anyával, aki a múltját siratja, és a klímapánikot túlzásnak tartja. A húsevést és autózást bojkottáló lányával, akinek egyenesen Greta Thunberg a példaképe, és mindig kész borongani egyet az elátkozott emberiségen. A korábban lángészként elkönyvelt fiúval, aki ahogy kamaszodik, úgy zárkózik magába, és kezdi bosszantásként ismételgetni mindazt, amit a radikális politikusoktól hall. És a férj új párjával, akit sokkolnak a mindennapok szörnyűségei, végül pedig önkéntelenül is a hallgatásba menekül.
Emberi érzelmek és az alkímiai világkép
Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak. Ezen a héten: Péntek Orsolya festő-írót.
Mindez így leírva túl soknak tűnik, és más kezek alatt parodisztikusan is hathatna a nagy igyekezet. Ali Smith viszont szerencsére igyekszik kerülni a didaktikusságot, hősei pedig, ha lefednek is bizonyos típusokat, árnyalt karakterekké válnak. A Nyár sem egyenletesen halad a történetben, ide-oda ugrálunk, megtapasztaljuk a XX. század borzalmait, hogy aztán a jelenkori eseményeket már azok fényében értékeljük (újra). A negyedik regény is könnyen olvastatja magát, hamar közeli ismerősnek érezzük hőseit, és érdekelni kezd bennünket, merre haladnak, miféle jellemfejlődésen mennek végül keresztül.
A Nyárban is ott van mindaz, amivel a korábbi regények foglalkoztak – a brit kilépéstől a menekültválságig –, csak persze hozzáigazítva az éppen tapasztaltakhoz. A brit közélet ezt illetően hálás terep az írónak, hiszen csak miniszterelnökből elfogyasztottak annyit, mint mások húsz-harminc év alatt szoktak. De tényleg ne közéleti megmondást várjunk: egyértelműen irodalommal, nem pedig politikai pamflettel van dolgunk. Az olvasó mindenesetre, ha akad elég ideje, és érzi magában a késztetést, jobban teszi, ha az elejéről kezdi, és úgy jut el a zárlatig. Amilyen olvasmányosak a kötetek, pár hét vagy hónap alatt így is le lehet tudni mind a négyet.
Ali Smith: Nyár. Ford.: Mesterházi Mónika. Magvető, 2023. 5699 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/29. számában jelent meg július 19-én.
