Sinclair McKay napjaink egyik legsikeresebb brit történelmikönyv-írója, aki nagyrészt a második világháborús történetekre specializálódott (magyarul is megjelent a kódfejtőkről szóló A Bletchley Park titkos élete című könyve). Legújabb megjelent könyvét, a Berlint is a szerző második világháborús érdeklődése hatja át – sajnálatos módon. Ezzel nem lenne semmi baj, ha a könyv címe „Berlin a nácik előtt, alatt és közvetlenül utánuk” lenne. Csakhogy a címe: Berlin – Élet és gyász a városban, amely a XX. századot formálta. Vagyis az ember jogosan várná el, hogy az egész múlt századról legyen szó benne. De nincs. A 411 oldalas könyv 370. oldalán még fel sem épült a berlini fal. Az olyan apróságokra, mint a fal leomlása pedig csak egy-két utalás van az utolsó oldalakon.
Ahogy ezzel az érhetetlen aránytalansággal szembesültem, csalódottság töltött el, hiszen ezzel sokat csökken a könyv tematikai különlegessége. Valószínűleg a nácik felemelkedése és regnálása, illetve maga a második világháborús pusztulás az emberi történelem legtöbbször feldolgozott időszaka, megszámlálhatatlan kötet szól ugyanerről. A most megjelent Berlin egy közülük, annyi különbséggel, hogy a szerző a várost választotta a történetmesélése fogódzójaként.
Viszont ha ezt tudva állunk hozzá, akkor a könyv kifejezetten izgalmas, átfogó, és egyértelműen nagy kutatómunka van mögötte. McKay nyilvánvalóan szereti Berlint, és nagyon jól ismeri. Így magával ragadóan képes megjeleníteni a két világháború közötti és második világháborúban lerombolt város lakóinak életét, világlátását, reményeit és reménytelenségét. A húszas években Berlint a szinte szürreális kettősség jellemezte. Az első világháborús vereség nyomán összeomló gazdaság és a hiperinfláció megnyomorította az emberek mindennapjait. Alig volt állás, így nyomor, éhezés, fertőzések tomboltak. Eközben azonban Berlin megmaradt a világ egyik kulturális fővárosának, ahol a liberalizmus a mélyben egyre veszélyesebben forrongó szélsőjobb szerint már erkölcstelen szabadosságba csapott át. De még néhány évig burjánzott a mozi, a kabarék, a Bauhaus, és a német nyelv az angollal vetélkedett a fizikai-kémiai tudományok nemzetközi nyelvének címéért.
De aztán kezdetüket vették a jól ismert borzalmak: könyvégetések, a jó részt zsidó gyökerű kultúra és tudomány elmenekülése, égő Reichstag, pogromok, halál, majd a város porig rombolása. Ezt az időszakot McKay rendkívül érzékletesen és a finom részletekre koncentrálva fogja meg. Aki nem ismeri vagy érti, hogy a nácik hogyan vehették át a hatalmat, és hogyan valósíthatták meg borzalmas rémálmaikat egy pár évvel korábban még nyüzsgő kozmopolita városban, annak mindenképpen revelációként fog hatni a könyv. Csakhogy valószínűleg kevesen vannak ilyenek, mert aki ezen időszak iránt érdeklődik, már ezer más könyvben olvashatott erről, a történelmidokumentumfilm-csatornák mindennapos műsorairól nem is beszélve.
Ha e könyv egy kétkötetes Berlin-sorozat első darabja lenne, és lenne egy második kötet is, ami az NDK, valamint az újraegyesített város kezdeti éveiről szólna, akkor lehetne jogosan kijelenteni, hogy megérthető belőle Berlin XX. századot formáló szerepének teljes története. Így azonban zavaróan hiányos az egész. Mintha az írás közben ugyanabba a hibába esett volna a szerző, mint a történelemtanárok többsége, akik nem képesek tartani magukat a tanév eltervezett üteméhez. Annyira belemerült a kedvenc témájába, hogy észre sem vette, hogy véget ért a könyv (vagy a tanév), és így a tananyag utolsó szakaszára már nem jutott semmi idő. Kár érte.
Sinclair McKay: Berlin. Ford.: Papolczy Péter. Helikon, 2025. 7499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/22. számában jelent meg május 29-én.
