Valószínűleg nem létezik manapság fontosabb tudományág az ökológiánál. A közfelfogással ellentétben az ökológia nem pusztán a természetfilmekben látott, távoli vidékeken élő egzotikus állatok és növények mesébe illő együttéléséről szól, és nem csupán kétes realitásérzékkel megáldott környezetvédő hippik mániája. Az ökológia konkrétan azzal foglalkozik, hogy hogyan működik a bolygó élővilága, és ebben hogyan maradhat úgy életben az ember, hogy ne irtson ki akarva-akaratlanul mindent maga körül.
A glasgow-i klímakonferencia (bár ezt már sokszor mondtuk az utóbbi években) talán az egyik utolsó esély arra, hogy a világ vezetői határozott intézkedéseket fogadjanak el a felénk rohanó klímakatasztrófa elhárítására – vagy inkább ma már reálisabb azt mondanunk, hogy hatásainak mérséklésére. Eddig a másfél Celsius-foknál nagyobb felmelegedés veszélyének elhárítása volt a cél, de most már a két fok nem meghaladása sem tűnik olyan elérhetőnek.
Bár egy világjárvány közepén az ember hajlamos legyinteni az ökológusok, klimatológusok károgására (hiszen ezt hallgatja már évtizedek óta, és eddig még túléltük), valójában az éghajlati krízis nemcsak hogy sokkal veszélyesebb, és sokkal több áldozatot fog követelni a következő évtizedekben, mint a covid, de még csak el sem választható tőle. Hiszen a világjárvány egyenes folyománya az ember felelőtlen ökológiai magatartásának, és a következő pandémia már ott leselkedik valamelyik kiszipolyozott élőhely mélyén, amelyet bármely pillanatban elérhetnek az erdőirtó gépezetek.
Az ökológia nagykönyve című kötet aktuálisabb nem is lehetne. Közérthető, vizuálisan is könnyen befogadható, mégis átfogó ismereteket ad át az ökológiáról mindenki számára. Természetesen hangsúlyosan jelenik meg benne az ökológiai krízis (az egyik fejezet címe: Mentsd meg a bioszférát, talán megmentheted a világot), de a könyv korántsem csupán a nyomasztó „klímaszorongásról” szól. Az olvasó teljes, némileg leegyszerűsített, de a modern tudományos ismeretekkel összeegyeztethető képet formálhat belőle a bolygó élővilágának rendszerszintű folyamatairól.
És ezek a folyamatok csoda szépek: óraműpontossággal kooperáló, versengő, egymást fogyasztó populációk összessége népesíti be a bolygót. Ez a rendszer rendelkezik bizonyos fokú rugalmassággal, illetve ellenálló képességgel, de tartalékai nem végtelenek. Az ember pedig a világ számos helyén (és globálisan) a végletekig kizsákmányolta a természetet, amely többet már nem képes adni, inkább összeomlik, és vele pusztul az ember is.
Az ökológia nagykönyve, bár grafikailag reprezentatív a megjelenése, nem az a tipikus ajándékba adható, néhány percnyi önfeledt lapozgatásra való kötet. A benne szereplő információk, ha az ember hajlandó átgondolni őket, nagyon is indokolt aggodalomra késztetnek mindenkit. Hiszen arról szól, hogy mi fog elveszni a következő évtizedekben, ha nem teszünk semmit.
Celia Coyne (szerk.): Az ökológia nagykönyve. Ford.: Szalai Virág és Vásony Petra. HVG Könyvek, 2021. 4900 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/45. számában jelent meg, november 5-én.
