Mi is az a teóriafikció? Bajusz Orsolya nevezi így kötetét, elsőre pedig tényleg nem tudjuk, mit várjunk. A szerző sokat ír a nyilvánosságban a feminista (vagy feministának nevezett) közeggel szembeni kritikájáról. Nem szokott finomkodni, amikor bizonyos személyekkel szembeni ellenérzéseit megfogalmazza. De ezt büszkén vállalja is. A mérgező szokások között tartja számon a folyamatos csillapítást, az illedelmes viselkedésre nevelést. Lehet épp vitázni vele, és azt mondani, a mértéktartás nem csupán álszent követelés lehet, de egy normálisabb közbeszéd alapja is. Abban viszont van igazság, hogy szeretjük mindig csak a másiktól várni, hogy fogja vissza magát. Másrészt megvannak az antennáink a nyilvánvaló túlhabzásokra, mindennapos agresszív kommunikációnkat viszont nem feltétlenül vesszük észre. A szerző könyve azt mutatja be, mennyire jellemzővé vált ez a fegyelmező szándék elsősorban a magyar, de tágabban a nyugati progresszív értelmiségben.
A teóriafikció azt jelenti, hogy egy laza keretben megkapjuk hősünk, J. kalandjait az őrült workshopok, erényfitogtató gesztusok budapesti világában. A szerző viszont szeret elméleti alapozásra váltani, társadalomtudósokat és filozófusokat idézni, hogy a rendszerváltás utáni változásokról, értelmiség és politika viszonyáról beszéljen. Ha választani kell, ezeket a részeket mondanám izgalmasabbnak. Fontos szempontokat hoz be a civil társadalom kiépülésének hiányosságairól és arról, hogyan akart mindig egy bizonyos értelmiségi megmondó réteg politikai befolyást is szerezni magának.
A szerző saját tapasztalataiból indul ki, ami általában hasznos szokott lenni, nála viszont épp az a jobb, amikor elemelkedik ezektől. Szenvedélye, dühe jobban érződik ilyenkor, miközben gyilkosabb tud lenni, amikor hátrébb lép, úgy szemrevételez dolgokat.
A fóliázást is nehezen tudná elkerülni a woke-ot parodizáló kötet
Ha jobban belegondolunk, ironikus, hogy kormányközeli kiadók adják ki a hasonló könyveket, mint amilyen a Twitteren népszerű Titania McGrath kiadványa.
Titania McGrath szatirikus woke-kötetéről írtunk már korábban, bizonyos elemeiben pedig Bajusz Orsolya könyve is hasonlít hozzá. Abszurdnak tűnő jelenségekről számol be, az önmaga erkölcsösségében fürdő közeg képmutatásait szemrevételezi erősen, hatásosan. J. a szerző egyfajta alteregója, ami a szarkasztikus megjegyzéseket, stílust és gondolkodásmódot illeti. A fikciós részen belül a leginkább azok ütnek, amelyekben maró gúnnyal csap le magas labdákat, hitetlenkedve figyeli a píszí túlpörgéseit.
Aztán amikor már túlcsordul ő is, jönnek megint az izgalmasabb elméleti részek. Éles szemmel látja át a nagy képet, státuszküzdelmekről és az emelkedő tétek logikájáról szól. Fontos megfontolnunk ezeket akkor is, ha a kötetbeli közeg sosem volt a sajátunk. Fontos észrevenni, hogyan hihetjük el túlzottan magunkat, dimenzionálhatjuk túl kiállásunkat és véleményünket. Nem annyira háborús fegyverként érdemes olvasni ezt a kötetet, mint inkább elemzésként, látleletként. Olyan leírásként, amiben, meglehet, nem mindenben osztjuk a szerző álláspontját, de kritikája és nézőpontja legitim voltát nem tudjuk eltagadni. Fontos, hogy ilyen kötetekben is szembesüljünk azzal a kortárs valósággal, amiben élünk.
Bajusz Orsolya: Patkánykirály. Tiszatáj Könyvek, 2024. 3850 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/10. számában jelent meg, március 7-én.
