Mi a közös a Nyilas csillagkép ködfelhőjében, Gilgamesben, a mókuscickányban, Luther Mártonban és Al Caponéban? Az alkohol természetesen. Az alkohol, amely ősibb és rejtelmesebb az embernél, és amely nélkül – éppen ezért – elképzelhetetlen lenne az emberi civilizáció. Elbódult fejekben született a világunk, a bódítás a kulturális jelentőségét tekintve talán legfontosabb szere pedig a sör. Ez a sokszínűségében és változatosságában mára szinte megragadhatatlanul gazdag ital olyan, mint Szent Ágoston értelmezésében az idő: „Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.” Bart Dániel Az arany folyam – A sör életrajza című könyve történelmi kontextusba ágyazva igyekszik választ adni a filozófiatörténet egyik legkínzóbb kérdésére, hogy mi a sör.
„Sörnek hívunk tehát minden erjesztett alkoholtartalmú italt, amit az emberiség valaha összekotyvasztott, és nem bor és nem párlat” – írja nagyvonalúan a szerző a kötet elején. Ebbe „beletartozik az a darabos kenyérlé, amit először megismerünk az írott történelemből, és beletartozik az északi népek mézből erjesztett itala, amiben se maláta, se komló nem volt. És beletartozik az ősmagyarok erjedt joghurtra emlékeztető kölessöre, a zuluk sűrű alkoholos cirokkásája, az aztékok nyállal erjesztett kukoricapempője ugyanúgy, ahogy a 10 százalékos, mahagóni csillogású, nemes apátsági dubbel is. És persze beletartozik az a pótanyagos, ízetlen és haszontalan folyadék, amit a huszonegyedik századi átlagfogyasztó kap a globális élelmiszeripartól.”
Bart Dániel műfordítóként indult, később újságíró, majd gasztroblogger lett: Folyékony Kenyér nevű blogján megalkotta a hazai sörforradalom kirobbantásához elengedhetetlen fogalomkészletet, a Főzdefeszt kézműves sörfesztivál megszervezésével pedig rárúgta az ajtót a magyar sörkultúra nagyüzemi igénytelenségére. Munkássága kis túlzással ott van minden szalmasárga, citrusos és intenzíven komlós kortyban. Az arany folyam azonban nem elsősorban emiatt izgalmas könyv.
A sörfogyasztás – a magunkba töltött mennyiségtől függően – efemer élvezete első látásra talán nehezen fér össze egy részletes történelmi áttekintés időszemléletével, Bart Dániel azonban minden alapossága és felkészültsége ellenére sem tudományos munkát tár a közönség elé, hanem egy rendkívül szórakoztató (és tanulságos) történetet arról, miként formálta az aranyfolyam a maga képére az emberiséget.
Bár a világ uralásának illúziójából következő gőg azt mondatja velünk, hogy ha mi főzzük, akkor mi is teremtjük, vagyis minden ízében tőlünk függ, valójában a sör legalább annyit változtatott az emberiségen, mint az ember a sörön. Talán éppen azért juthattunk el az első mézalapú erjesztett italoktól kezdve a legkifinomultabb kraft sörökig, mert őseink egyszer megtapasztalták a bódulat hatalmát.
Az emberré váláshoz már a Gilgames-eposz szerint is elengedhetetlen volt a sör, amely később is meghatározó erejű tudatmódosítónak bizonyult. Legyen szó az északi „barbárok” és a „civilizált” rómaiak kulturális távolságáról, a katolikus és a református italkészítés közti ideológiai különbségekről, vagy a törvény és a szeszcsempészek összeütközéséről, a sör mindenhol jelen volt, és alapvető szerepet játszott a történelem alakításában.
De hogy jön ide a kozmikus köd és a mókuscickány? Előbbi egy olyan „iszonytató méretű – 15 fényév átmérőjű – alkoholfelhő”, amelynek „eredete talán bepillantást engedne az élet létrejöttének titkaiba”, utóbbi pedig a természet egyik leggátlástalanabb alkoholistája. Ez az apró majomféle minden éjjel annyit iszik, „hogy attól egy ember már kómába esne”, neki azonban meg se kottyan.
Talán ez a végtelen távolságokig és a parányi élőlényekig tágított kontextus is jelzi, hogy Az arany folyam nem ragad le az embernél, és éppen ezért válhat a sörfogyasztás biográfiájaként az emberi létezés egy jelentős szeletének felszabadult és felszabadító históriájává.
Bart Dániel: Az arany folyam – A sör életrajza. Corvina Kiadó, 2022. 4990 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/28. számában jelent meg július 8-án.
