Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész egyrészt tagja a színésztársadalomnak, másrészt igazi rajongóként lelkesedik színésztársaiért. Ezt kevesen tudták róla... eddig, most ugyanis Kövesdi Péter újságíróval közösen könyvet jelentetett meg rajongása tárgyairól: pályatársairól.
A „Hivatásos rajongó” című kötet egy beszélgetőkönyv, melyben Kövesdi kérdez, Gálvölgyi pedig színesen és humorral telítve válaszol, anekdotázik. Ilyenformán egyfajta szubjektív és persze korántsem teljes színháztörténeti könyvről beszélhetünk. A kötetet a napokban mutatták be a Marczibányi Téri Művelődési Központban, ahol Fesztbaum Béla kérdezte a két beszélgetőpartnert.
Anélkül, hogy a könyvben szereplő és a könyvpremier estjén felidézett anekdoták mindegyikének poénjait lelőnének, egyet azért muszáj elmesélnünk. Kiderült többe között, hogy Gálvölgyi János fiatal színházrajongóként „trükkök százainak” segítségével be-besurrant színházakba. Egy ilyen besurranásnak köszönhető, hogy Básti Lajos még mindig tartozik neki 3 forint 60 fillérrel, ugyanis vele hozatott magának kávét, ám a színészóriás természetesnek vette, hogy az ifjú rajongó állja a cehet.
Szenvedélyes autogramgyűjtés, rendszeres színházlátogatás, ünnepelt színészek iránti elkötelezettség: innen indult a kis Gálvölgyi János útja a hivatásos rajongás, majd pedig a művészlét felé. Szenvedélye akkor is megmaradt, amikor ő maga már ismert és elismert színművész lett, a hazai színházak, filmek és a televízió sztárja. A könyvben Gálvölgyi János mesél a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról, a hajdanvolt nagy pályatársakról és a méltatlanul elfeledett epizódszereplőkről. Beszámol mestersége buktatóiról és szakmai barátságokról, csakúgy, mint az legemlékezetesebb sértődésekről, konfliktusokról. Személyes történetei az egykori színházi, filmes és tévés világ hangulatát elevenítik fel, méltó emléket állítva egy egész színészgenerációnak.
