Eljött az ideje annak, hogy aktualizáljuk a történetírást, és egy új történelmet írjunk a klímáról és az emberekről – ezzel az ambiciózus mondattal kezdik könyvük bevezetőjét a svájci szerzők, akik nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy összefoglalják az európai klímakutatás eddigi eredményeit, és megvizsgálják azt is, a változások milyen hatást gyakoroltak az emberek életére a történelem során.
Hogy vállalkozásuk sikerrel járt, abban nem kis részben szerepet játszik az is, hogy az európai klímakutatásról szinte lehetetlen beszélni a két szerző nevének említése nélkül, ugyanis három évtizede építik Európa legnagyobb, Euro-Climhist névre hallgató klímatörténeti adatbázisát, melyben (helyi szakemberek segítségével) a kontinens minden tájáról gyűjtöttek össze információkat. És nem csupán hőmérőről és barométerről leolvasható számokat, hanem tényleg mindent, amiből a klíma alakulására következtetni lehet. Ha például egy sok száz éves visszaemlékezésben előkerült, hogy a falut feldúló hadak március 16-án a hóba dobták megölt áldozataikat, akkor feljegyezték, hogy az adott napon, az adott településen hó fedte a tájat. Az adatok sokszínűségéből következik, hogy az olvasó rengeteg érdekes és rendszerbe gyűjtve tanulságokkal is szolgáló információhoz jut. Ilyen például, hogy 1607-ben januárban virágzottak a cseresznyefák, 1473-ban pedig februártól decemberig aszály sújtotta a kontinens nagy részét. És a szerzők nem elégszenek meg a klimatikus események összegyűjtésével, azok emberekre, társadalomra gyakorolt hatását is vizsgálták. Megtudhatja például az olvasó, hogy miért törtek ki járványok a középkori városokban szokatlanul száraz időszakokban.
Christian Pfister elsősorban történésznek, Heinz Wanner pedig inkább meteorológusnak tartja magát. Így kettejük együttműködéséből egy valóban egyedi történeti munka született, melynek egyik legnagyobb erénye az, hogy az irtózatos mennyiségű adatból egy, a laikusok számára is élvezhető stílusú könyvet sikerült írniuk. Ez a törekvésük már az első fejezetekben megjelenik. A kontinens korai klímájának bemutatását például egy krimibe illő történettel, Ötzivel, a jégbe fagyott emberrel indítják. Az ő sorsán keresztül mutatják be az akkori klimatikus és emberi viszonyokat. Elmesélik, milyen volt az időjárás Ötzi halálának évében, miért kellett neki az otthonától távol keresnie a vadászzsákmányt, és miként maradhatott fenn a teste bámulatosan ép állapotban évezredeken keresztül. És ezt olyan magával ragadó módon teszik, hogy mire a könyv közepéhez, a szárazabb adatsorokhoz ér az olvasó, addigra már beszippantja a történet.
A kötet lényegében három részre osztható: az elsőben olvasmányos történetet kap az olvasó, melyben számos emberi sorsot befolyásoló tényező bontakozik ki. A második, valamivel szárazabb és adatfókuszúbb részben rengeteg olyan információ kap helyet, amelyek leginkább a téma szakértői számára lehetnek hasznosak, a harmadikban pedig a szerzők egy, a közeljövőt is magában foglaló víziót vázolnak fel arról, miként alakíthatja át a klímaváltozás az emberek életét. Sorra vesznek néhány lehetséges forgatókönyvet is. Talán nem árulok el titkot, ha megjegyzem, hogy ezek között nem találunk olyat, amelyik lehetővé tenné, hogy az eddig megszokott módon folytassuk az életünket.
A könyv kapcsán érdemes szót ejteni a fordítóról, Rácz Lajos klímatörténészről, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának egyetemi tanáráról is, aki évekig volt az egyik szerző, Christian Pfister kollégája. Az ő szakmai munkájának és vállalkozókedvének köszönhetően történhet meg az, hogy ez a kiemelkedő jelentőségű munka hamarabb látott napvilágot Magyarországon, mint régiónk más országaiban, sőt a svájci szerzők könyve hamarabb jelent meg magyar nyelven, mint franciául.
Christian Pfister – Heinz Wanner: Klíma és társadalom Európában. Az utolsó ezer év. Ford.: Rácz Lajos. Osiris Kiadó, 2024. 6980 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/35. számában jelent meg augusztus 30-án.
