Ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak, ezen a héten: Cserna-Szabó András írót.
Nagyon szűk az érdeklődési köröm, alapvetően szépirodalmat, filozófiát és gasztrotörténetet olvasok, bár most évekig írtam a Zerkó – Attila törpéje című regényemet, és nagyrészt az ókor történelmét tárgyaló könyveket és ókori szerzők műveit forgattam. Ilyenkor ez úgy megy, hogy egy-két bekezdés kedvéért újra kell olvasni, mondjuk, Apuleiustól Az aranyszamár című regényt, ami utoljára nagyjából harminc éve volt a kezemben. Ezek a kitérők voltak a legélvezetesebbek. Ha nem írom meg ezt a regényt, valószínűleg sohasem keveredem közelebbi kapcsolatba Priszkosz rétorral vagy Anonymusszal.
Szégyen és gyalázat, de nekem Flaubert-től csak a Bovaryné volt meg, aztán a pandémia alatt egymás után elolvastam az Érzelmek iskoláját és Bouvard és Pécuchet-t. Azóta a legfontosabb könyveim között tartom őket számon. Fantasztikus az a keserű humor, ahogy tulajdonképpen két groteszk bohóctréfában írja meg a modern embert, minket. Hogy végre számoljunk le a hősködéssel, mert még a saját életünkben is mellékszereplők vagyunk, akik fuldokolnak saját kisszerűségükben, reménytelenségükben, világvégi unalmukban. Hogy nem vagyunk döntéshelyzetben, nem mi döntünk a sorsunkról, és minden kapaszkodót elvesztettünk a létben.
Jelenleg az Amerikai psychót olvasom, harmadjára. A 90-es évek Magyarországáról nekem ez a sztori még őrült képzelgésnek, vagy legalábbis nagyon távolinak tűnt: mintha a Holdon játszódna. Most viszont azon veszem észre magam, hogy mintha a jelenünket olvasnám. Hogy a végtelen és öncélú fogyasztástól (divatkatalógusoktól, lakberendezéstől, popzenétől, fine diningtól, talk show-któl, drogoktól, plázázástól, kondizástól stb.) totál kiüresedett lélekbe beköltözik az Ördög vagy a Téboly, ez van itt és most körülöttünk. Pat (a regény narrátora és főszereplője – szerk.) utolért minket a kiélesített ruhafogasával.
Most szerkesztettem egy hihetetlenül érdekes kötetet, Platina művét, mely az első nyomtatott szakácskönyv, 1474-ben jelent meg Rómában. Az ókorból egyetlen receptgyűjtemény maradt fenn, Apicius munkája, melyből a római hedonista konyhát ismerhetjük meg. Aztán jó ezer év szünet után, a XIII. század körül feltámad a műfaj. Platina igazi reneszánsz figura, műve jóval több, mint szakácskönyv: egy művelt humanista néhol már irodalomba hajló könyve. Darida Benedek fordította latinból, ősszel fog megjelenni. Van benne töltött borjúpacal!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/31. számában jelent meg július 29-én.
