Az ég és az égitestek évezredek óta elbűvölik az embert, de legfőképp a gyerekeket. Már akkor is az emberi határoknál sokkal hatalmasabb erőt és nagyságot tulajdonítottak nekik, amikor nem is tudtak az űr méreteiről és a Föld univerzumban elfoglalt helyéről. A csillagászat nem hiába talán a legnépszerűbb tudományterület a laikus, de a természet iránt érdeklődő olvasók körében (ezt rendszeresen bizonyítják az olvasottsági statisztikák is).
Éppen emiatt a csillagászat igen népszerű téma a gyermek-ismeretterjesztő irodalomban is, aminek egyik legfrissebb kötete az Égi atlasz. A kötet méretében egyedi: 37 cm × 27 cm, tehát egészen nagy, zsebkönyvnek nehezen mondható. Ezt a tulajdonságát értékelték legjobban a gyerekek (8 és 12 évesek), amikor teszteltük rajtuk a könyvet. Amikor megpillantották, az első reakciójuk a „Mekkora?!” volt, és ez a jellegzetesség egyértelműen fokozta a könyv iránti érdeklődésüket. Bár a kinyitva fél métert is meghaladó szélesség a kisebbik gyerek számára már kényelmetlen (és nehéz) volt, ha kézben akarta tartani, de a földön hasalni mögötte nagyon is megfelelt neki.
A kötetben nem fotók vannak, hanem rajzok, amelyek jól kihasználják a méret adta lehetőségeket. A szöveg szellős, de nem bántóan kevés, a rajzok stílusa, bár a gyerekek ízlését tartja szem előtt, mégsem bugyuta rajzfilmszerű, inkább elegáns, felnőttként sem jelent esztétikai megterhelést lapozgatni.
A tartalmi felépítés szokványosnak mondható. A különböző ősi népek asztrológiai világképéről szóló kultúrtörténeti bevezetővel indul, majd a világegyetem általános ismertetőjével folytatódik, de természetesen végigveszi a Naprendszer bolygóit, szegény Plútóval egyetemben, amelyet ma már nem tekintenek nagy bolygónak (ahogy ezt nagyon helyesen le is írja a könyv), pedig 1950-ben Walt Disney még egy rajzfilmes kutyát is elnevezett róla. A könyv vége felé feltűnnek a távoli csillagrendszerek látványosabb objektumai: a Rák-köd, a Magellán-felhő, illetve az „extraszoláris” bolygók, amely név meglehetősen ismeretlen a magyar csillagászati irodalomban, és az angol extrasolar planet túlzottan is tükörfordításaként állhatott elő. Az exobolygó sokkal elterjedtebb elnevezés, a „Naprendszeren kívüli bolygók” pedig mindenféle előismeret nélkül is érthető.
A könyv legerősebb fejezete egyértelműen a Naprendszer bolygóinak bemutatása. Minden bolygó üdítően részletes bemutatást kap, mindegyik egy-egy oldalpárt, a Mars többet is, és ezeken az oldalakon valóban érdekes információkat adnak át róluk, nem csak unalomig ismert semmiségekkel illusztrálják a képeket. A Szaturnusz gyűrűiről például megtudhatjuk, hogy három részre tagolhatók (A-, B- és C-gyűrű). Bár e gyűrűk (amelyek porból és kisebb-nagyobb sziklákból állnak) összesített szélessége 115 ezer kilométer, vastagságuk hihetetlenül kicsi, mindössze másfél kilométer. Elképzelhetjük, hogy milyen sűrű bennük a törmelék, ha e vékonyság dacára is egybefüggő tárcsának látszanak egy másik bolygóról.
Lara Albanese és Tommaso Vidus Rosin: Égi atlasz. Ford.: Balássy Fanni. Manó Könyvek, 2022. 7490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/20. számában jelent meg május 13-án.
