Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezúttal Szécsi Noémi írót.
Hét évvel ezelőtt egy szomorkás karácsony legfényesebb eseménye volt számomra A diótörő a Torontói Operaházban, a Kanadai Nemzeti Balett előadásában. A párhuzamos, de idegen univerzumban görcsösen kapaszkodtam minden ismerősbe, bármibe, ami Európára emlékeztetett. Ilyen volt A diótörő előadása is, ami az európai karácsonyoktól elválaszthatatlan rituálé és afféle „összeurópai összefogás” is: E. T. A. Hoffmann németül megírt meséjéből a bestsellergyáros Dumas készítette el azt a verziót, amely az orosz Csajkovszkij komponálta balett librettója lett. Amennyire sok megnyugtatóan ismerős elem van a karácsonyi diótörő-mesében, éppen olyan felkavaróan különös az eredeti novella. Idén ismét új illusztrációkkal jelent meg a történet, és miközben fejezetenként felolvassuk a gyermekünknek, minden bizonnyal meghalljuk majd Hoffmann felnőttekhez intézett szavait is.
Azóta is, 2015 decembere óta, mindennap kapok a Kanadai Nemzeti Balett társulatától hírlevelet. Innen tudom, hogy éppen Margaret Atwood művét, a MaddAddamet adaptálják balettszínpadra. Amikor 2015-ben a Yonge Street-i Eliot’s antikváriumban a „futottak még” dobozból kiástam, és három dollárért megvásároltam A szolgálólány meséjét, Atwood csak Toronto büszkesége volt, azóta a nyolcvanas éveiben járó, mindig is nagy elismerésnek örvendő írónő az említett regény Netflixen futó újrafilmesítésének köszönhetően élő világirodalmi klasszikus lett. Az angolul tavaly megjelent esszégyűjteménye idén karácsonyra magyarul is olvasható Égető kérdések – Esszék és alkalmi írások 2004–2021 címmel, és aki akár egyszer is beleolvasott Atwood műveibe, minden bizonnyal egyetért abban, hogy a szerző mindent képes megadni, amit az ember egy korszakos írótól elvár: váteszi erőt, szellemet és bölcsességet egyaránt.
Ezek a hetek még mindenki számára lázas munkával, izgatott rohangálással és intenzív idegeskedéssel telnek – számomra is. A karácsonyt követő napokra dr. Máté Gábor könyvét tartogatom az éjjeliszekrényemen: a Normális vagy. Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című, idén megjelent művet. Mind a négy címben szereplő fogalom sokat foglalkoztat mostanában, kíváncsian várom, megnyugtat, elgondolkodtat vagy felbosszant-e ez a kötet (esetleg az összes együttvéve). Mindenesetre az év végére elcsendesedünk kicsit, és mérlegeljük a most éppen a szokottnál is aggasztóbbnak látszó jövőt, bízunk a túlélésben, az örök tavaszi megújulásban. Úgy legyen.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/52-53. karácsonyi dupla számában jelent meg december 22-én.
