Mi hozza el a világ összeomlását? – kérdezi az ember nagyjából azóta, hogy létezik világ (és ember). A civilizáció története során gyakorlatilag mindig aggódtunk a közeledő vég miatt, a jelenlegi helyzet mégis más. Korábban sohasem gyakorolt az emberiség globális léptékű hatást a bolygó gyakorlatilag összes alrendszerére, a légkörtől az élővilágon át a geológiai felépítésig. Így ha jelenlegi világunk összeomlik, azt az egész bolygó meg fogja érezni (bár ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy „károsodni” fog).
Manapság az éghajlat, a vízellátás és az élelmiszer-termelés fenntarthatósága aggasztja leginkább az embereket, ezeket tartják a legsebezhetőbb rendszereknek, amelyek működésétől függ az életmódunk – és a puszta életünk. Pedig van legalább még egy olyan tényező, amely nélkül elképzelhetetlen világunk fennmaradása: az anyagok hozzáférhetősége. Bár úgy tűnik az utóbbi években, hogy a bolygó és az emberiség folyamatai egyre inkább az immateriális javaktól és mechanizmusoktól (például az áramszolgáltatástól, a számítástechnikától, a mesterséges intelligenciától) függenek, és ezek határozzák meg a jövőt, ha nincsenek anyagok, amelyekből berendezéseket, épületeket, járműveket építhetünk, akkor semmi sincs. Ez Ed Conway Anyagi világ című, nagyszerű könyvének vezérmotívuma.
Conway a Sky News gazdasági szerkesztője, és közgazdasági szemlélete az egész könyvön érezhető. Az anyagellátás folyamata, a felkutatástól a kitermelésen és szállításon keresztül a feldolgozásig, majd értékesítésig csak a kereslet és a kínálat által felrajzolt koordináta-rendszerben értelmezhető. A legfontosabb anyagok ellátási láncai pedig ijesztő módon behálózzák (és gúzsba kötik) az egész bolygót. Ezen ellátási láncok kialakulásának vizsgálatával érthetjük meg a világ működését, de ugyanezek a hihetetlenül bonyolulttá és sokszorosan egymástól függővé vált alrendszerek egyúttal a civilizáció összeomlásával is fenyegetnek. Kis túlzással, ha egy kínai bányában tüsszent valaki, egész iparágak bénulhatnak meg Amerikában, mert nem lesz miből gyártani.
Az Anyagi világ hat nyersanyag: a homok, a só, a vas, a réz, a kőolaj és a lítium történetét meséli el, mert a szerző érvelése szerint ezektől függ minden. Szinte lehetetlen elképzelni modern világunkat nélkülük, a birtoklásuk birodalmakat emelt föl, majd taszított az enyészetbe az elmúlt évezredek során. Bizonyos körökben szokás az Egyesült Államokat és szövetségeseit átkozni azért, mert „háborúznak az olajért” (és hamarosan valószínűleg háborúzni fognak más nyersanyagokért is), és azt képzelni, hogy ez milyen erkölcstelen és indokolatlan dolog. De abba ritkán gondolnak bele a hőzöngők, hogy az ő életük hogyan nézne ki, ha ezek az anyagok elérhetetlenné válnának, vagy hozzáférhetetlenek lettek volna a múltban. Valószínűleg nem is léteznénk, hiszen ezen anyagok nélkül messze nem tudna ennyi ember életben maradni a Földön.
Jelenleg (sajnos) nem tudunk meglenni számos nyersanyag nélkül. Csakhogy a Föld véges rendszert alkot, amelynek egyszer majd elfogynak az erőforrásai. Az emberiség régóta tudja ezt, de úgy éli fel ásványkincseit (az összes többi kinccsel együtt), mintha nem lenne holnap. És így nem is lesz. Csak 2019-ben több nyersanyagot termelt ki az emberiség, mint a múlt század közepe előtt összesen, amióta világ a világ. Az Anyagi világ talán minden korábbi könyvnél megdöbbentőbb éleslátással mutatja be, hogy ennek egyszer vége fog szakadni, amit nagyon nem kéne megvárni.
Ed Conway: Anyagi világ. Ford.: Silberer Vera. Corvina, 2024. 7490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/43. számában jelent meg október 25-én.
