Szívesen forgatok módszertani könyveket, hiszen mindből elsajátítható valami olyan új és izgalmas ismeretanyag, amelyet nálam sokkal hozzáértőbb emberek már kipróbáltak, alkalmaztak. Így vagyok ezzel szeretett tevékenységem, az írás esetében is. Egri Lajos A drámaírás művészete című kötete tankönyv és ismeretterjesztő mű egyben, hiszen maga az író határozza meg bevezetőjében, hogy az írók, színpadi szerzők mellett a nagyközönség számára is készült a mű.
1942-es megjelenése után, egy 2008-as magyarországi első kiadást követően idén tavasszal jelent meg újra a könyv. A kiadás időszerűségét talán indokolhatta az is, hogy az elmúlt években soha nem látott mértékű történettartalom zúdul ránk az online médiatérben, egyre másra elérhetőek az újabb és újabb streamingszolgáltatások, melyek között felbukkantak már a magyar gyökerűek is, illetve a filmek, sorozatok között is gyakran láthatunk tisztán magyar gyártásúakat. A tartalomgyártáshoz pedig írók szükségeltetnek, és ha valaki felismervén magában a tehetség csíráját, belevágna a forgatókönyvírás rejtélyes tevékenységébe, annak kitűnő itiner Egri Lajos műve.
Az író 1888-ban született (stílusosan) Egerben. Az írással hamar elköteleződött, első háromfelvonásos darabját tízévesen írta. Az első világháború idején költözött Amerikába, ahol a mindennapi megélhetést jelentő fizikai munkák mellett, szabadidejében pallérozta írás- és színházelméleti tudását, melyet később saját íróiskolájában kamatoztatott. Tanítványai között volt Woody Allen is például, aki későbbi életrajzában méltatta Egri tanítói tevékenységét, és művét; ez utóbbit a témában valaha írt legjobb és legizgalmasabb könyvnek nevezte.
A könyv a premissza-karakter-konfliktus szentháromságára tagolódik, kiegészülve egy általános jó tanácsokat taglaló fejezettel. Egri számára az előbbi három fogalom jelenti minden írásos mű alapköveit, legyen az színmű, novella, vagy akár forgatókönyv. Szakítva az ókori drámairodalom általános tézisével, mely a karaktert másodlagos szerepkörrel ruházta fel az írásművek alkotása folyamán, az író éppen a karakteralkotás fontosságát helyezi előtérbe, a premissza, azaz az előfeltevés, vagy vitaalap mellé. Zsenge iskoláskorunk alapdrámáival bizonyítja tételeit; jó újraolvasni Shakespeare, Ibsen vagy éppen Molière műveinek idézett szemelvényeit, szinte kedvet kap az ember, hogy újra lekapja polcáról a 80-as évekbeli Diákkönyvtár-köteteket.
Részletekbe menően, olvasmányosan és közérthetően kalauzol végig Egri Lajos a drámairodalom örökbecsű alkotásain, érdekfeszítő karakterológiai magyarázataival olyan korábban nem tudatosult értelmezések is „szembejönnek velünk” (különösen a legtöbbet boncolgatott Nora esetében), amelyre csak ekképpen reagálhatunk: „nahát”.
Nem véletlen, hogy A drámaírás művészete tankönyvként is funkcionált az 1950-es, 1960-as évek amerikai drámakurzusain, hiszen senki nem írt ilyen részletességű szakkönyvet ebben a témában. Tulajdonképpen csak azt sajnálhatjuk igazán, hogy Egri Lajos nem később élt és alkotott, hiszen csupán az 1940-es évekig megalkotott művekből válogathatott; hol volt akkor még (a teljesség igénye nélkül) Dürrenmatt, Miller, Beckett, vagy akár Spiró György…
Egri Lajos: A drámaírás művészete – Az emberi mozgatórugók kreatív értelmezésének alapjai. Ford.: Köbli Norbert. GABO Kiadó, 2022. 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/21. számában jelent meg május 20-án.
