A lassan tizenöt éve pályán lévő Nyerges Gábor Ádám jó ritmusban érkező kötetei sorában a 2022-ben megjelent verses után újra prózát várt az olvasó és nem csalódott. Ugyan a friss, Vasgyúrók című kötet nem regény, ilyen értelemben nem (sem) folytatása a 2020-ban megjelentnek, hanem elbeszélésgyűjtemény, ám a merítés nagysága (2011-2022 között megjelent írások) is egy teljes anyagként jelenik meg. A szerkesztés Benedek Anna munkáját dicséri, a kötet ötletes borítóját Tarcsay Zoltán tervezte Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye és egy, a Fortepan gyűjteményében található, metróbelsőt ábrázoló fotó felhasználásával. Utóbbi fontos, Nyerges szövegei épp úgy, épp olyan jól rétegződnek nyelvi, képi, kulturális szempontból, ahogy a borító kollázsa készült: külön-külön is jelentéssel bíró anyagok, melyek együtt számos új olvasati lehetőséget kínálnak. Mert a válogatott szövegek nagy részében az emberi szenvedés, az elhagyatottság, a megfáradt kapcsolatok és a társadalmi frusztrációk jelennek meg központi témaként. A karakterek életeit alapvetően befolyásolja a magány, a veszteség és a múlt fájdalmas lenyomatai.
A Vasgyúrók jól illeszkedik az eddigi életműbe, ahol a mindennapi emberi érzések, a veszteség, a magány és a hétköznapok feszültségei állnak középpontban. A kötetekben megjelent a hétköznapi emberek hétköznapi élete, amelyben az elvágyódás, az emlékek feldolgozása és a vágyakozás visszatérő elemek. A legújabb kötet témáiban visszatér a melankolikus hangvételhez és az érzelmi intenzitáshoz, de nem engedi el a nem kevésszer groteszkig feszített humort, ugyanakkor derűje részvéttel teli, felemelő. A történetekben a veszteség és a magány mélyebb és fájdalmasabb formában jelenik meg, a karakterek belső válságai egy-egy konkrét életeseményben sűrűsödnek össze. A kötet egyértelműen a szerző érett korszakát tükrözi, ahol a társadalmi és emberi feszültségeket, a fájdalmat és a reményvesztettséget szinte esszenciálisan jeleníti meg. A „Vasgyúrók” tehát az előző kötetek által megkezdett irányt követi, az eddigi életműhöz hűen, de mélyebben és egyre komolyabb hangvétellel vizsgálja az élet és emberi kapcsolatok törékenységét, ezzel továbblépve a hétköznapi tapasztalatok szintjén, és megérintve a tragikum és melankólia egyetemesebb szintjeit. A szövegek a hétköznapi emberek fájdalmáról, elhagyatottságról, és az élet folytatásáról szólnak, a történetek középpontjában a főszereplők olyan – mindennapinak nevezhető - kihívásokkal szembesülnek, mint a szülői elhagyás, pénzügyi nehézségek, különböző társadalmi(nak nevezett) igazságtalanságok. Az érzelmi feldolgozásukat és reakcióikat realisztikus módon ábrázolja a szerző, bemutatva, hogy az emberek hogyan próbálnak megküzdeni fájdalmas tapasztalataikkal, gyakran cinizmussal, rezignációval, és visszahúzódással. Az egyik fő motívum az elszakadás, ami személyes veszteségeken túl tágabb társadalmi kontextusban is megjelenik. A szereplők különböző módon reagálnak, van, aki beletörődik sorsába, míg mások próbálnak új értelmet találni életüknek. A mű nyelvezete kifejező és melankolikus, amely hatékonyan közvetíti a belső küzdelmeket és a hétköznapok árnyalt valóságát. Ha filmre kerülne a kötet, 10-15 perces epizódokból állna, kisvárosnyi helyszínen játszódna és Woody Allen kellene, hogy rendezze.
Olvasóként – talán mert nehezen engedtem el, hogy költővel van dolgom – külön hatott rám a szövegek szimbólumrendszere. Nyerges remekül működteti ezt, kezdve a címadó „vasgyúró”-val, ami címként és a karakterek jellemzésében is utal arra, hogy a szereplők egyfajta erőt és kitartást szimbolizálnak, ahogy küzdenek a mindennapi nehézségekkel. A szerző gyakran használ hétköznapi elemeket (pl. metró, hangosbemondó) szimbolikus jelentéssel, hogy kifejezze a karakterek belső világát és küzdelmeit, gyakran alkalmaz kontrasztokat a karakterek ábrázolásában, például a „csetlő-botló hős” alakjában, aki egyszerre tragikus és komikus és szívesen helyezi abszurd helyzetekbe a szereplőit, amelyek szimbolizálják az élet kiszámíthatatlanságát, de jól mutatják a karakterek alkalmazkodóképességét is. Belső monológokat is gyakran használ a szövegekben, hosszú mondatokkal, nem Virginia Woolf-i mélységben, de ami a lélektani ábrázolásból szükséges neki, azt alkalmazza.
A címadó írás egy érzelmileg megterhelt anya történetét meséli el, akit férje elhagyott egy fiatalabb nőért, miközben ő egyedül neveli közös gyermeküket, Jankót. A novella az anya szemszögéből tárja fel a veszteséget és a magányt, amelyet a család szétesése okozott. Az elhagyatottság élménye mélyen gyökerezik benne, és minden zenei emlék, amit egykor közösen hallgattak, fájdalmat vált ki belőle. Ezért egy időre „kikapcsolja” érzelmeit, mintha érzéketlenné kellene válnia ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, hogy erős maradjon. A novella kiemeli a zene, az emlékek és az érzelmi fájdalom közötti kapcsolatot, valamint a magányos szülői szerep nehézségeit. Szintén kiemelkedő írás a Kékül, amiben két régi ismerősről olvasunk, Icukáról és Terikéről, akik egykor jó viszonyban voltak, most szinte ellenségként találkoznak egy boltban. A beszélgetésük a politikai nézetek és a gazdasági helyzet kapcsán folyamatos feszültséget hordoz, és elkeseredetten próbálják igazolni saját nézőpontjukat. A Pedellustekintet, ez az álomszerű, abszurd és szürreális történet, amelyben az elbeszélő egy várakozással és elhagyatottsággal teli világot tapasztal meg, miközben különös helyzetekkel találkozik. A szöveg szimbolikus utalásokkal dolgozik, a mindennapi tapasztalatokat a létezés ürességével vegyítve. A Győztünk ötletesen oldja komikummal a súlyos megállapításokat, amikor egy játszótér, gyerekcsapatok viadalán keresztül beszél komoly felnőttkori kihívásokról, ahogy a Nem tesz semmit című is, ahol a Micimackó karakterei kerülnek nem-mesei helyzetekbe. A Kelet-Pamplonája ciklus rövid írásai nem direkt, sokkal inkább érzékeny, már-már finom látleletek a magyar társadalami-politikai valóságról. Sorolhatnám még a jól válogatott szövegeket, de nem teszem, inkább biztatom a leendő olvasót, hogy járjon utána, szerezze be és szánjon időt a Vasgyúrókra, mert nem csak Nyerges Gábor Ádám prózaírói működésnek antológiáját kapja meg, hanem kicsit az elmúlt magyar évtizedét is. Kár, hogy utóbbit (sem) Woody Allen rendezte.
Nyerges Gábor Ádám: Vasgyúrók. Prae Kiadó, 2024. 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/1. számában jelent meg január 3-án.
