A történelmi Magyarország szétesését követően az új államhatalmak az állami magyar oktatást 1923-ra teljesen fölszámolták. A pozsonyi és a kolozsvári egyetem helyzete 1919-re ellehetetlenült, tanári karának egy része átmenekült az anyaországba. (Később Pécsre, illetve Szegedre költöztek.) A kiváló selmecbányai szakakadémia, az erdészeti és bányászati főiskola már 1918 decemberében átlépte a demarkációs vonalat és a budapesti kormány fennhatósága alatt álló területre érkezett. Szerencsések voltak, mert korán ébredtek, ezért műszereiket, tudományos gyűjteményeiket is át tudták hozni. Rövid szünet után a tanítás 1919 márciusától már Sopronban folytatódott. (A diákok egy része részt vett az 1921-es nyugat-magyarországi felkelésben és a soproni népszavazás előkészítésében.) Nem sokkal utánuk érkezett meg az eperjesi evangélikus jogakadémia Miskolcra, majd néhány évvel később a máramarosszigeti református jogakadémia Hódmezővásárhelyre. Rosszabb sors jutott ugyanakkor a kassai és a nagyváradi jogakadémiának, illetve a kolozsvári és kassai gazdasági akadémiának; mind a négy megszűnt. Az összeomlás, Trianon tehát nem csupán az ország területét, az elcsatolt részeken élő 3,5 millió magyart érintette súlyosan, hanem veszélybe sodorta a magyar oktatás és kultúra fontos állomáshelyeit is. Szlovákiában például a magyar tanítóképzőket betagozták csehszlovák testvérintézményeikbe.
A tragikus események tükrében is nagy sikernek tekinthető ugyanakkor, hogy az elcsatolt területekről több felsőfokú intézmény, egyesület át tudott települni az anyaországba, ahol nemcsak életképeseknek bizonyultak, de szerves részeivé váltak a modern magyar oktatási hálózatnak is. (Nem véletlen, hogy a szegedi egyetem 1940-ben, a második bécsi döntést követően is helyben maradt, csupán nevet váltott. A kolozsvári magyar egyetem viszont szintén újjászületett.)
A kérdésről napvilágot látott kötet a Soproni Egyetemen tartott, a legújabb kutatások eredményeit ismertető konferencia tanulmányokká szerkesztett előadásait tartalmazza. A szerzők – a teljesség igénye nélkül Ujváry Gábor, Sági Éva, Nagy Roland, Sztancs Gábor, Király Sándor – részleteiben is megvilágítják a főiskolák és egyetemek menekülésének, újjászületésének, illetve fennmaradásának történetét, ugyanakkor kitérnek olyan kérdésekre is, mint a két világháború közötti egyetemi tanulmányok költségei, az 1912-ben alapított debreceni egyetem helyzete a Horthy-korszakban.
Trianon és a magyar felsőoktatás VI. Szerkesztette és lektorálta: Ligeti Dávid és Ujváry Gábor. Veritas – Magyar Napló, 2024. 4200 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/38. számában jelent meg szeptember 20-án.
