Az ismeretekből, tapasztalatokból, előítéletekből és képzetekből alakuló, formálódó és időről időre változó néphit (hiedelemrendszer) a boszorkányperek tanúsága szerint alapjaiban határozta meg még a kora újkori ember képzeletvilágát is. A szóbeliségben sarjadt és változó intenzitással terjedő hiedelemelemek és jelenségek a szájhagyomány törvényszerűségei szerint változtak, és olyan hiedelemelbeszélések formájában teljesedtek ki, melyeknek a személyes élmény elevensége éppúgy részét képezhette, mint a továbbmesélések során a befogadó közeg számára fontossá váló részmozzanat. Idővel – vándormondává válva – a történet helyétől és szereplőktől független esztétikai érték jött létre.
Erdély mint néprajzi nagytáj sok tekintetben kulturálisan is más volt, mint a Kárpát-medence Királyhágótól nyugatra fekvő területei. Sajátos belső történelmi fejlődése, felekezeti tagoltsága, az ott élő magyarságot ért interetnikus hatások egy, a magyar kultúra organikus részét képező, mégis sok tekintetben sajátos kultúrkört eredményeztek, különös tekintettel a népi kultúrára.
Erdélynek a táncházmozgalommal szinkronban megindult néprajzi felfedezése, és különösen az utóbbi három évtized folklórgyűjtői termése e nagytáj esetében mára egy több tízezres nagyságrendű mondaanyagot eredményezett, amelynek mintegy hatvan százaléka a narratív formát öltött néphit, azaz a hiedelemmonda.
Elképesztő munkát végzett el a Néprajztudományi Intézetben tudományos főmunkatársként dolgozó Magyar Zoltán: a Kairosz Kiadónál megjelent Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus négy kötete összesen 1995 oldal! A huszonöt évig tartó munka eredménye bevallottan folytatása a 2018-ban kiadott, 12 kötetes, A magyar történeti mondák katalógusa című lexikonszerű kézikönyvsorozatnak. Jó leltára a magyar népi kultúra archaikus rétegét képviselő Erdély sok tekintetben egyedinek számító kulturális örökségének. Egyesíti magában sok-sok generáció teremtő képzeletvilágát, azt a hiedelemrendszert, amely narratív formába szerveződve számos esetben népköltészeti alkotássá lényegült. Olyan kézikönyv, amely átfogó igénnyel az európai kultúrkör egyik leggazdagabb és legváltozatosabb mondavilágába nyújt betekintést.
Az első kötet azokat a hagyományokat összegzi, amelyek az erdélyi folklórban a nem e világi eredetű hiedelemjelenségekről, a természetfeletti lényekről szólnak. A második rész egyetlen hatalmas témacsoport, a természetfeletti tudással és képességgel bíró emberekről szóló mondák tudományos rendszerezését tartalmazza. (Ezen témacsoport a magyar hiedelemrendszer legfőbb sajátossága, hiszen míg a nemzetközi folklórban ezeknek a történeteknek más hiedelemtémákhoz képest csekély a számuk, a magyar néphitben minden másnál számottevőbb. Népes szövegcsoport örökíti meg a mágikus erejű idővarázslók és papok (román pap, ördöngös magyar pap) hagyománykörét, és a kötet tartalmazza a különféle mesterségek (tudós pásztor, kocsis, gyógyító) mágikus specialistáiról szóló narratív hagyományokat is.
A katalógus harmadik kötete mindazokat a témaköröket foglalja tudományos rendszerbe, melyek az erdélyi hiedelemrendszer integráns részei, azonban kívül esnek az első két kötet anyagán. Ilyenek az átváltozni képes emberekről (farkasember, prikulics) szóló hagyomány, a különféle mitikus állatokról és vadállatokról szóló szövegcsoport, a mitikus növényekről és mágikus tárgyakról szóló elbeszélések, valamint a tiltások, tabuk képzetköre. Az utolsó rész az első három kötet tudományos segédanyaga és elméleti szintézise.
Magyar Zoltán: Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus I–IV. Kairosz Kiadó, 2021. 18 000 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/11. számában jelent meg március 11-én.
