Fegfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, sőt, sokszor misztikus, ahogy az ember valamely műfaj vagy zenekar rajongója lesz. Egyáltalán, ahogyan egy-egy zene a fülünkbe mászik, hogy sokszor napokig, hetekig ne hagyjon nyugodni, ott zümmögjön a fejünkben reggel, délben és este, alkalmanként még álmunkból felriasztva éjnek évadján is.
Nem emlékszem, miként lettem Depeche Mode-rajongó. Ami bizonyos, hogy tizenévesen történt, a nyolcvanas évek késő derekán. Pedig minden jel arra utalt, hogy a zenei énemet korántsem az elektronikus világ fogja meghatározni; Eddát hallgattunk, szigorúan az első két lemezt, mert abban benne van Borsod, punkot, mert hát mi más mutathatna kiutat Északkelet reménytelen szocialista mocsarából, undergroundot, mert érteni véltük a sorok közötti üzeneteket, és rengeteg folkot, ha már beleszerelmesedtünk a néptáncba. Aztán egy házibuliban megszólalt a Black Celebration című dal, és minden eldőlt. De annyira, hogy például 1990 tavaszán a 90 perces Polimer kazettám mindkét oldalára az azóta kultuszslágerré lett Enjoy the Silence-t rögzítettem kvázi végtelenítve, hogy még csak szünetet se kelljen tartanom két meghallgatás között. És persze feketébe dresszeltem tetőtől talpig, ahogy az egy rendes, becsületes fantól elvárható.
Máig szeretem őket, nincs olyan best of lejátszási listám, amelyikben ne szerepelne valamelyik DM-nóta, mi több, időnként olyannyira magával ragad a nosztalgia, hogy Depeche-tematikus napot tartok. Épp ezért szolid kétellyel lapoztam bele Ian Gittins Depeche Mode – Hit és rajongás címmel megjelent, méretes könyvébe, mert hiszen mit mutathat nekem egy ilyen színes, szagos, szanaszét illusztrált kvázi fotóalbum. Hát, rengeteget.
Egyrészt a kötetet valóban temérdek kép színesíti, ám ezek nem a megszokott, jól ismert fotográfiák, másrészt a szerző által összerakott Depeche Mode-történet a banda megalakulásának előjátékától a felemelkedésen, majd a legsúlyosabb mélypontokon át a – mondjuk így – happy endig kegyetlen őszinteséggel beszél sikerről, kudarcról, mennyről és pokolról, és itt a pokol valóban a kénköves fortyogó bugyor, amelyben a zenekar tagjai együtt és külön-külön is megmerítkeztek. Amúgy épp ez a kiadvány legerősebb része, a Songs of Faith and Devotion és az Ultra album etapja, ahogy a csapat mondogatta, minden idők legzüllöttebb turnéja, a szétesés, a depresszió, a drogok, a (szó szerint) belehalások időszaka, amit nagyon úgy tűnt, hogy nemhogy a Depeche Mode, de talán a tagok sem élnek túl.
És mégis, 2023-ban megfogyva bár, és Andy Fletcher halála miatt bizonnyal megtörve, de a Depeche Mode, vagyis Martin Gore és Dave Gahan újabb világ körüli turnéra indul.
Ian Gittins: Depeche Mode – Hit és rajongás. Ford.: Fehér Tamás. Trubadúr Könyvek, 2022. 7999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/47. számában jelent meg november 18-án.
