A „földrajzi felfedezés” kifejezés mára ellentmondásos és politikailag inkorrekt kifejezéssé vált. Hagyományosan ugyanis az európai felfedezők tetteit szokás így hívni, akik első európaiként jutottak el az európaiak számára ismeretlen messzi vidékekre. Természetesen e tájak a legritkább esetekben voltak ténylegesen lakatlanok, általában már évezredek óta működtek ott emberi civilizációk, amelyek egészen addig uralták a vidéket, amíg az európai hódítók le nem igázták, és az esetek többségében ki nem irtották őket.
Ugyanakkor a ma felnövekvő gyerekek szempontjából mégis rendkívül káros, ha kizárólag zsarnoki hódítókként, naiv őslakosok kizsákmányolóiként láttatjuk a híres felfedezőket, Kolumbuszt, Magellánt és a többieket. Ugyanis a földrajzi felfedezések kora és a valóban a totális ismeretlenbe induló bátor utazók történetei évszázadok óta inspirálják az ifjúságot arra, hogy érdeklődjenek a világ rejtélyei, az ismeretlen, a megismernivaló és általában a kutatás iránt. Ebben az értelemben – a vele járó igazságtalanságokat nem feledve – továbbra is fontos a földrajzi felfedezések újra- és újramesélése. Ezt nem szabad elvenni tőlük.
Ehhez remek eszköz a Földrajzi felfedezések atlasza, amely címéhez híven, számos nagy térképen mutatja be a felfedezések útvonalát, Leif Erikssontól Roald Amundsenig. Nincs benne semmi meglepő vagy váratlan, nem próbálja bizonyítani, hogy minden másként volt, és teljesen más figurákra kellene emlékeznünk, mint akiket megtanultunk. Természetesen a mindenki által ismert spanyol, portugál és brit felfedezőkön kívül sok más, ázsiai, sőt egyiptomi utazó vándorlásáról is szót ejtenek, de alapvetően a klasszikus szereplők vannak az előtérben.
És ez alapvetően jól van így, minden generációnak szüksége van egy ilyen könyvre, amit bármikor le lehet venni a polcról, ha a tévében vagy egy Youtube-videóban szóba kerülnek a felfedezések. A GPS és a műholdképek korában ma már el sem tudjuk képzelni, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy valaki elinduljon az óceánon keresztül, vagy átvágjon egy vad és ismeretlen kontinensen úgy, hogy tényleg fogalma sem lehetett róla, mi van a túloldalon (vagy akár száz kilométerre az indulás helyétől). Amikor majd ember száll a Marsra, az sem lesz ilyen, mert ma már a Mars minden porszemét jobban ismerjük, mint például a tengerek mélyét a Földön.
A Földrajzi felfedezések atlasza különlegessége, hogy van egy mobilapp, amit ha letöltünk, megelevenednek a térképlapok. Az alkalmazás a kiterjesztett valóság technológiáján alapul. A térképek illusztrációi részben azért hasonlítanak kissé tervrajzokra, mert az ábrák segítik az appot, hogy a kamera képére helyesen illeszthesse rá a haladó hajókat és más mozgó animációkat. Ez a multimédiás bónusz még ma is lenyűgözi a gyerekeket (teszteltem), bár a magyar kiadásban elkövettek egy bosszantó – és sokakban talán csalódást keltő – hibát: a könyvben lefordították az app nevét magyarra. Ha az ember rákeres a megjelölt magyar nevű applikációra a Play áruházban, akkor nem talál semmit (nem tudni, hogy csak nem készült még el a magyar nyelvű alkalmazás, vagy nem is volt tervben). Viszont ha a könyv eredeti címére keresünk rá, akkor megtalálhatjuk az appot, ami működik a magyar kiadással is (bár angolul van).
Philip Steele és Christian Gralingen: Földrajzi felfedezések atlasza. Ford.: Pethő Dóra. HVG Könyvek, 2022. 4990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/42. számában jelent meg október 14-én.
