Lapunk 2021. január 1-jei számában közöltünk recenziót Peter Frankopan oxfordi professzor Selyemutak című könyvéről, amely új világtörténetet ígért. Frankopan maga is rendkívül érdekes figura: állítása szerint a legrangosabb horvát Frangepán család leszármazottja; a horvát krikettcsapat játékosa; hotellánc-tulajdonos; etoni, majd cambridge-i iskolázottsága, illetve a család vagyona okán a legfelső angol elit tagja; ráadásul a nővére révén családi kapcsolatban áll a királyi családdal is (a részleteket elolvashatják korábbi cikkünkben).
Frankopan elmélete szerint a világ története során nem Európa volt a fejlődés mozgatórugója, hanem a Kelet. Erről szólt a Selyemutak, és erről szól jelen- és jövőidejű megközelítéssel az Új selyemutak is. A történész azt mutatja be rengeteg politikai idézettel (például Donald Trump gyakorlatilag összes gondolata szerepel a könyvben) illusztrálva, hogy a világpolitika és a bolygó biztonságát meghatározó események súlypontja hogyan tolódik keletre, Eurázsia középső és keleti tájai felé. Ez részben az ottani hatalmak felemelkedése miatt történik, de legalább ennyire okozzák a Nyugatot gyengítő, a nyugati értékek sikeres védelmét nehezítő polarizáló hatású jelenségek: gyakorlatilag civilizációnk önsorsrontása. Különösen érdekes ezt a levezetést olvasni az ukrajnai orosz agresszió ismeretében (amelyről Frankopannak nyilván nem lehetett tudomása, hiszen a könyv eredetileg három éve jelent meg).
Az Új selyemutak elődjéhez hasonlóan jól megírt, összefogott történetet mesél el, amely nem minden elemében lesz új az utóbbi évtizedek világpolitikai híreit követő olvasó számára, de az összefüggésekre egyértelműen rávilágít. Az író különös hangsúlyt fektet Közép-Ázsia gazdasági fejlődésére, amely a világhatalmi pozíció emelkedésének alapja. Az ázsiai kereskedelem új útvonalai jelentik az új selyemutakat. Megismerkedhetünk e selyemút kereskedelmi állomásaival, például a Kaszpi-tenger türkmén partján épült kikötővel, amely a világ legnagyobb, tengerszint alatt fekvő kikötője, és otthont ad például a világ legnagyobb beltéri óriáskerekének is. De az is meglepő lehet, hogy immár Irán szállítja az India által felhasznált olaj harmadát.
A selyemút mentén fekvő országok, minden politikai ellentét dacára, egyre szorosabbra fűzik gazdasági és kereskedelmi együttműködésüket. Egymás után alapítják az eurázsiai kereskedelmi szövetségeket, amelyben szinte minden ország tag szeretne lenni Nyugat-Ázsiától a Távol-Keletig. Kína útépítési projektjei behálózzák az egész kontinenst, és minden szomszédja összes kereskedelmi csomópontjával, nyersanyag-lelőhelyével közvetlen összeköttetést szándékoznak teremteni. Eközben Kína stratégiai befektetései révén gazdasági hatalmát messze Ázsia határain túlra, főképpen Afrikába és Latin-Amerikába is kiterjeszti, ezzel a selyemutat olyan messzire hosszabbítja meg, amelyről a selymet szállító karavánok nem is álmodhattak.
Az Új selyemutak európai szemmel meglehetősen nyugtalanító, de nagyrészt megállíthatatlan folyamatok láncolatát fűzi logikus egésszé, amelyek könnyen azt eredményezhetik a közeljövőben, hogy kontinensünk (és ezzel a nyugati értékek) mind gazdasági, mint katonai szempontból eljelentéktelenedik. Erre fel kell készülnünk.
Peter Frankopan: Új selyemutak. Ford.: Makovecz Benjamin. Park Könyvkiadó, 2021. 4299 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/11. számában jelent meg, március 11-én.
