Bár az oligarcha szóval legtöbbünk csak az utóbbi évtizedekben ismerkedett meg, az igazán hatalmas oligarchák a középkorban működtek. Az ő egykori befolyásukat össze sem lehet hasonlítani a ma élő „üzletemberek” lehetőségeivel: a hat-hétszáz évvel ezelőtt uralkodó (ez nem nyelvbotlás) oligarchacsaládok érdekeltségei nem egyszerűen államot képeztek az államban, hanem maguk voltak az állam, és a névleges uralkodó rendszerint olyannyira el volt nekik adósodva (anyagilag és szívességekben egyaránt), hogy bábként mozgatták, ahogy korai kapitalista önös érdekeik azt éppen megkívánták.
Semelyik bankárcsalád nem testesíti meg jobban az állam cégszerű működtetését, mint a XV–XVI. században fénykorukat élő, augsburgi székhelyű Fuggerek. Az ő történetükről szól Günter Ogger mára klasszikussá vált (németül először a hetvenes évek végén megjelent), azonos című könyve, amely egyszerre tekinthető történelmi tényirodalomnak, illetve politikai thrillernek, hiszen a Fuggerek machinációi nem sokban különböztek az államot (ez alkalommal a Német-római Birodalmat) polipként behálózó maffia módszereitől. Ogger nem történész, hanem az NSZK egyik legbefolyásosabb gazdasági és technológiai újságírója volt (még mindig él, a nyolcvanas éveiben jár), ehhez a könyvhöz mégis nyilvánvalóan kiterjedt kutatásokat végzett, miközben az olvasmányosságot, illetve a folyamatosan fenntartandó feszültséget sem tévesztette szem elől. Krimiként is élvezetes olvasni.
Aki ma a bajorországi Augsburgban jár, a város látképe, forgataga láttán valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy a Fuggerek két emberöltőre nyúló virágkora idején ez a város volt Európa (és talán a világ) pénzügyi központja, és annyi (fizikai és virtuális) pénz és gazdasági hatalom áramlott rajta keresztül, mint manapság New Yorkon és Londonon együttvéve. Ez volt a Fuggerek felségterülete, akik Európa legfontosabb bankárai voltak az 1400-1500-as években, és a Német-római Birodalom pénzeszközeinek legalább tizedét kezelték. Néhány más bankárcsaláddal vetélkedve vagy éppen azokkal szövetségben a kontinens szinte teljes gazdaságára befolyással bírtak, és például a rézpiacon totális monopóliumot élveztek.
A Mediciek reneszánsz kori gazdasági hatalmát vették át, majd szoros együttműködésbe kezdtek a Habsburgokkal, akikből az ő pénzük csinált közepesen jelentős nemesi családból sok évszázadon keresztül uralkodó dinasztiát (ezt az is segítette, hogy a legtöbb bankárdinasztiával ellentétben – délnémetként – ők nem tértek át az evangélikus kereszténységre, hanem megmaradtak római katolikusnak). A családot Jakob Fugger emelte a gazdasági hatalom csúcsaira. Bár tisztes takácscsaládba született, és eredetileg papnak készült, később átvette a családi vállalkozás irányítását, de ez az üzlet messze nem elégítette ki vállalkozói ambícióit. A következő években soha nem látott vehemenciával vetette bele magát a nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatrendszer kiépítésébe, és ebben elképesztően sikeres volt. Ma őt tartják a világ valaha élt egyik leggazdagabb emberének, GDP-arányos vagyona mai értéken elérte a 400 milliárd dollárt, ami abban az időben a teljes európai vagyon 2 százalékára rúgott.
De a Fuggerek uralkodása nem tartott sokáig, legfőképpen azért, mert a nekik eladósodott uralkodók előbb-utóbb rájöttek, hogy akár nem is kell feltétlenül visszafizetniük az adósságaikat, akkor sem dől össze a világ. Pontosabban összedől, hiszen több államcsőd is bekövetkezett abban az időben, de az uralkodók reménykedhettek benne, hogy ennek ellenére megtarthatják hatalmukat. Ez a mai állammal összefonódó oligarchák számára is figyelmeztető üzenet lehet.
Günter Ogger: A Fuggerek. Ford.: Tihanyi Földeák Vera. Lazi Kiadó, 2024. 5499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/7. számában jelent meg február 12-én.
