A felnőttkor küszöbére érő, céljait, lehetőségeit, leginkább pedig önmagát kereső ember hálás és jól bevált teremtmény az irodalom eszköztárában. Az ilyen figura bukdácsolásnak tetsző léptei, rögös és kanyargós útja, illetve a világ mibenlétére és az élet nagy igazságaira vagy inkább igazságtalanságaira való ráébredése ábrázolásának lehetősége valahol minden szerző rendelkezésére áll, elvégre mindnyájan keresztülmentünk ezen az életszakaszon, még akkor is, ha annak tónusai egyeseknél erőteljesebben, másoknál halkabban szóltak. Ráadásul miközben az efféle irodalom önvizsgálattal felérő aha-élményt nyújt az adott nemzedék számára, más generációknak lehetőséget ad egy másik korosztály problémáinak megismerésére – még akkor is, ha annak vívódásai sokban hasonlatosak a korábbi nemzedékekéhez, legföljebb a színfalak és a szereplők megjelenése változik.
Görcsi Péter első szépirodalmi könyve azonban csak részben generációs regény, mint ahogy szimplán fejlődéstörténetnek sem lehet nevezni, noha több elemében emlékeztet az ilyen jellegű művekre. A Várni a 29-esre javarészt kortünetről beszél, a legújabb kori emigrációs hullámról, amely csak részben vezethető vissza az anyagi boldogulás keresésére, legalább ennyire fontos az is, hogy a fiatal felnőtt generáció külföldre vándorlása válasz a hazai társadalmi és politikai viszonyokra. Az a tény pedig, hogy a húszas-harmincas éveiben járó nemzedék idegenbe kívánkozik, mi több, nemegyszer szó szerint menekül, az állapotainkra vonatkozó tragikus kritikán túl kétségkívül sajátos és jelentős irodalmi élményanyaggal is bír, hiszen egy korosztály meghatározó része válik hazájától távol felnőtté.
A Várni a 29-esre néven nem nevezett, egyes szám első személyben megszólaló elbeszélője, egyben főszereplője – bizonyos szemszögből hősének is nevezhetnénk, noha ő bizonyára nem tartja magát annak – számos kortársához hasonlóan úgy gondolkodik, hogy Ausztriától keletre nem éri meg diplomát szerezni, mert idehaza úgyis rosszul fog keresni, a nyugati célországban pedig csak adminisztratív és bürokratikus problémák lesznek a diplomával, egyszerűbb hát nekivágni rögtön. A kerettörténet alapját egy norvégiai munkaügyi pszichológusnak szóló naplójegyzetek adják, helyesebben ezekre épülnek a regényfejezetek, amelyek olvasása során térben és időben vándorlunk: a magyarországi egyetemi évek mellett kiruccanunk előbb Londonba, ösztöndíjjal, aztán Oslóba, dolgozni, de a sorozatba például egy tengerparti nyaralás is belefér. Görcsi magabiztos, határozott kézzel vezet bennünket az egyes idősíkok között, nemhogy nem veszünk el bennük, de a pontos adagolásnak köszönhetően jól is jön a gyakori képváltás. Ezeknek köszönhetően sikerül ugyanis a főszereplőről és a többi figuráról minél többet megtudnunk.
Görcsi Péter mindjárt elsőre nagyregényt tett le az asztalra: a Várni a 29-esre nem csupán terjedelmében impozáns és elismerésre méltó munka, hanem szándékában és erőfeszítéseiben is. Fiatal író esetében esetleg ódzkodhatnánk mélyen szántó emberismeretet és megalapozott világszemléletet emlegetni, Görcsi azonban komoly írói látásmódról ad tanúbizonyságot. Az olyasmik észrevételezése, mint a skandináv mosoly mibenléte, vagy hogy miként lehet magából az életből művészetet teremteni, azt jelzi, hogy Görcsi képes fölismerni az apróságokban a nagy egész puzzledarabkáit, ami fontos prózaírói erény. Az effélékre vonatkozó megállapítások jólesően ellenpontozzák az időnkénti terjengősséget is: miközben ugyanis a Várni a 29-esre a mondatok szintjén lényegre törő szöveg, egyes részei néha túl bőbeszédűek vagy akár csapongóak, noha kétségtelenül megvan a svungja és a mondandója például az éttermek közönségéről szóló elemzéseknek vagy a kultúrtörténeti kitérőknek is. Ezek az epizódok esztétikailag fontos díszköveknek is tekinthetők, akkor is, ha szerkezeterősítő funkciójuk különösebben nincs, mint ahogy a kellő ütemben adagolt erotika is sokat árnyal a regény ábrázolásrétegein.
Az elbeszélő-szereplő számtalan irodalmi figurához, sőt mindnyájunkhoz hasonlóan a boldogulást keresi, ugyanakkor korántsem lehetünk biztosak abban, hogy legalább neki sikerül megtalálnia. Nincs happy end, de a föltett kérdésekre sem igazán születnek válaszok. A regény ettől lesz kerek, az életünk meg olyan, amilyen.
Görcsi Péter: Várni a 29-esre. Jelenkor Kiadó, 2024. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/31. számában jelent meg augusztus 2-án.
